Rossz vicc volt - már megint...
Megint elfelejtettem, hogy éhes (kisférfi)emberrel nem viccelünk...
Még mindig érvényben van egy bűvös kérdés esténként: Who is boss? Ki a főnök?
Ez egyébként elég gáz kérdés, de leginkább gáz szituáció, amikor a három jelenlévő felnőttből valakinek főnöknek kell lenni, ami leginkább azt jelenti, hogy épp kinek a szabályrendszere él. Nem nehéz kitalálni, hogy a háromféle szabályrendszer fokozatai mennyire erősek és melyik hol helyezkedik el.
Nyilván az enyém a legerősebb, bár azt is mondhatnám, hogy szabályok leginkább nálam vannak, de azok egy-két kihágással be is vannak tartva. Ugyanerre törekszem én is, mert hogy várhatnám el, hogy a gyerek korrekt legyen velem szemben, ha én nem vagyok az, nem igaz?
Na, most megint messziről indítok, de jöjjön a történet (annyi háttérinfóval, ami nem is újdonság, hogy nem adok tablet-időt, kivéve ha mindenki nagyon későn jön és én fektetek, akkor fürdés után szoktak kapni negyed órát, amíg én is elintézem a fürdést, pizsit veszek, stb.; ez elég tiszta sor, eléggé tudják is).
Ma kicsit későbbre időzítettem a vacsorát, mert úgyis úgy voltam vele, mivel hét előtt úgysem vált le senki, ráérünk.
Közben R mégis megjött negyed 7-kor, Matyus már repült is, a szomorú az, hogy nem azért futott az apja felé, hogy akkor lehet focizni együtt, vagy olvasni, játszani, beszélgetni, stb... hanem persze, a tabletot akarta. R mondta, hogy még én vagyok a boss (persze, vacsorával bajlódjon aki akar, gondolom...). Matt kicsit csalódott volt, gondoltam jól megvigasztalom :)
- Ha nem én vagyok a főnök, nem lesz vacsorád... ;)
Három másodperc döbbenet, könnybelábadó szemek és lecövekelt előttem:
- Te azt akarod, hogy én meghaljak?!
- Jesszus, miért akarnám? Megvesztél?
- Aki nem kap ham-ot, az fog megdead-ozni (meghalni)!
- Mucika, attól, hogy valaki egyszer nem kapott vacsorát, még senki nem halt meg, ebben egészen biztos lehetsz. :)
Belátta (?) vagy inkább beletörődött, hogy velem semmire nem megy ebben a témában (már megint), így aztán inkább kivárta a vacsorát meg a tablet-idejét.
Még mindig érvényben van egy bűvös kérdés esténként: Who is boss? Ki a főnök?
Ez egyébként elég gáz kérdés, de leginkább gáz szituáció, amikor a három jelenlévő felnőttből valakinek főnöknek kell lenni, ami leginkább azt jelenti, hogy épp kinek a szabályrendszere él. Nem nehéz kitalálni, hogy a háromféle szabályrendszer fokozatai mennyire erősek és melyik hol helyezkedik el.
Nyilván az enyém a legerősebb, bár azt is mondhatnám, hogy szabályok leginkább nálam vannak, de azok egy-két kihágással be is vannak tartva. Ugyanerre törekszem én is, mert hogy várhatnám el, hogy a gyerek korrekt legyen velem szemben, ha én nem vagyok az, nem igaz?
Na, most megint messziről indítok, de jöjjön a történet (annyi háttérinfóval, ami nem is újdonság, hogy nem adok tablet-időt, kivéve ha mindenki nagyon későn jön és én fektetek, akkor fürdés után szoktak kapni negyed órát, amíg én is elintézem a fürdést, pizsit veszek, stb.; ez elég tiszta sor, eléggé tudják is).
Ma kicsit későbbre időzítettem a vacsorát, mert úgyis úgy voltam vele, mivel hét előtt úgysem vált le senki, ráérünk.
Közben R mégis megjött negyed 7-kor, Matyus már repült is, a szomorú az, hogy nem azért futott az apja felé, hogy akkor lehet focizni együtt, vagy olvasni, játszani, beszélgetni, stb... hanem persze, a tabletot akarta. R mondta, hogy még én vagyok a boss (persze, vacsorával bajlódjon aki akar, gondolom...). Matt kicsit csalódott volt, gondoltam jól megvigasztalom :)
- Ha nem én vagyok a főnök, nem lesz vacsorád... ;)
Három másodperc döbbenet, könnybelábadó szemek és lecövekelt előttem:
- Te azt akarod, hogy én meghaljak?!
- Jesszus, miért akarnám? Megvesztél?
- Aki nem kap ham-ot, az fog megdead-ozni (meghalni)!
- Mucika, attól, hogy valaki egyszer nem kapott vacsorát, még senki nem halt meg, ebben egészen biztos lehetsz. :)
Belátta (?) vagy inkább beletörődött, hogy velem semmire nem megy ebben a témában (már megint), így aztán inkább kivárta a vacsorát meg a tablet-idejét.