Ő az enyém

Ez itt az én rózsám, úgy döntöttem. :)


Tavaly augusztusban vehettük, vagy szeptemberben, nem is tudom. Vagyis hát persze J vette, de én is ott voltam.
Úgy volt, hogy piros lesz. Úgy volt, hogy amint hazaérünk, J elülteti. Persze nem tette, hetekig nem, talán még tovább is. Már kezdett szegény rózsa rossz bőrben lenni nagyon a cserépben.
Nem bírtam tovább, egy virággal (sem) lehet ezt tenni. Megkérdeztem apámtól, a főkertésztől, hogy ássam el, hogy tutira jól érezze magát. Szakszerű volt, mint mindig virág témában, elástam, öntözgettem, szeretgettem.
Tavasszal izgultam érte, és íme, az első szabadföldben hozott virága. Nagy az öröm.

"...Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
Antoine de Saint-Exupéry