Az én hetem

Egyik este történt az alábbi, csak már nem volt akkor energiám leírni. Tudom is melyik nap volt, kedden. Később elmondom, honnan emlékszem erre.

Épp fürdetés volt, amikor Alex fején-lelkén-szívén valami átszáguldhatott.
Alex: Szerintem kellene neked egy kicsi party.
Én: Miért?
Alex: Azért, mert te mindenkinek csinálsz, de neked meg nincs.
Én: Hm... (okos ez a gyerek, nem vitás)
Alex: Kell neked is egy.
Én: És kiket hívunk meg? Mert nekem nincsenek (itt) barátaim -
Alex: NINCSENEK?!?!?!
Én: Akik vannak, azok Magyarországon élnek.
Alex: De itt vagyok én, én vagy neked a barátod.
Én: Édes vagy... :) *cupp*
Matthew: Én isz, én isz!!!!!!

Alexnak csak ment a sajnálat (megszánás) a fejében és előállt egy újabb ötlettel:
Alex: Vagy egy hétig csinálhatjuk amit akarsz...
Én: Hm, valóban...? (nem akartam lelombozni a kis férfiakat, hogy mindig az történik, amit a nők akarnak, csak épp nem mondjuk meg, de úgy kavarjuk... ergo, ők mindig azt csinálják, amit én szeretnék. :) Na, de azért nincs ekkora diktatúra ám... :)
Alex: Igen, egy hétig, vagy kettő...
Matthew: Or (=vagy) négy or öt!!!!
/Hűha, tudtam, hogy nincs időérzéke, vagy csak nagyon gyenge, de hogy ennyire.... :)))/
Én: Hm, hát ez szuper lenne, be is kell jelöljük akkor a naptárban, mikor van az én hetem. :)


Ja, és hogy honnan tudom, hogy kedd volt?
Mert teniszen voltunk délután (iskola után 5-ig), és még rajtam volt egy normális felső, nem a szokásos otthoni. A vacsora közben Alex a szokásos bambulásából egyszer csak rám nézett:
Az előbb csak néztem, hogy a csap milyen shiny (=fényes, csillogó), te meg milyen pretty (=csinos) vagy. :)