Magyar napok – 2. – április 1.

Na, némi alvás után, pontos listával reggel 8 körül felkerekedtem és kiváló időt futottam délig. Igazán elégedett voltam magammal. Még a másnapi vonatjegyet is megvettem az eddigi legbunkóbb pénztárostól. Nem is részletezném.

Ebéd, gyors átlényegülés és irányba tettem magam. Mivel egy bizonyos részt a városban még mindig szívesebben kerülök, kerültem a városban is, majdnem el is késtem a délutáni első találkámról. És ez nem április tréfa. :)

Hogy magamnak és másoknak is időt spóroljak, a két találkát ugyanarra a helyre tettem, egymás utáni időpontokra. Így magamnak időt és energiát spóroltam, a többieknek meg aznapi, a lehetőségekhez képest maximum időt tudtam adni.

helyszín: Vintage Garden. Már voltam ott, szívesen mentem vissza és szívesen is mutattam meg (isteni a lángosuk, próbáljátok ki!)

Délelőtt sikerült asztalt foglalni, így kiváló volt ott lenni 3-tól majdnem fél 7-ig. A szépszemű pincérfiú még pár nappal később is felvillanik majd egy-egy álomban, annyit láttam.

Elmaradt ünnepek, félbeszakított mondatok, csak jó lenni együtt és enni-inni és pergő idő. Nagyjából ez történt. És valami régi (jó) ismerős érzés, emlékek.

Aztán este, na igen, megint Nagy Sanyi. Valami különös csillagállás szerint megint ő maradt fenn a rostán. Tudjátok, hogy nagyon nehéz összehozni ezeket az egy-egy repülés utáni-előtti pesti napokat. (földrajzi és anyagi nehézségek) Ezért mindig úgy választok-tunk programot, hogy megnézzük, aznap mi megy. És bizony megint Sanyi jutott tovább, az előadás Fekete Péter. Madách Színház. Még mindig imádom a színházszagot, a jól ismert bordót, a morgós nénit papucsban a lépcső tetején, az izgalmat, hogy mi van a színlapon, stb. Még mindig két dolgot élvezek leginkább, a kujtorgást és a színházat. A sorrend mindegy.

Jó volt az előadás, kicsit hosszú, itt-ott sablonos, de jól esett. Nagyon jól. Köszönöm mindenkinek, akihez aznap szerencsém volt. :)