Nőnapos

Nem titok, szeretem a  nőnapot, gyerekkoromtól kezdve. Apám sosem felejtette el, és a fiúktól is mindig kaptam, főleg még az alsós tanítónéni sugallmára. 

Aztán utána is valahogy mindig volt, vagy virág, vagy csoki, túrórudi vagy legalább valaki felhívott, vagy pl. ma is kaptam SMS-t. Legrosszabb esetben megünnepeltem magamat. :)

Némi öncélú és nevelő célú noszogatással pénteken már Alexet rávezettem a dolgok lényegére. Persze elfelejtette, megértem, elfoglalt 7 éves öt nap híján. :) Aztán dél körül újfent emlékeztettem, mert olyan vagyok. :)

Az előbb kopogott, a Happy Birthday dallama elbírta a happy international woman's day-t is, és nem mondom, hogy nem lettem cseppfolyós, na. Az lettem. Öregszem. :)

Ez  a legcukibb, legédesebb hosszúlábú 'búvárruhás' vigyorgó kopasz fickó, aki nekem eddig virágot hozott. :) Én is lávjúzom. Pont. :)