Sánika és bernoka

Alexot nem kevésszer lesanyikázom, nem tudom pontosan ismertetni a körülményeket, de pl amikor nagyon széllelbélelt, sőt totál feledékeny, olyankor általában ő Sanyika (meg igazából azért is hívom így, mert az Alex nem igazán becézhető). Persze baromira nem tudja rendesen ejteni (még most sem), ezért kb úgy hallani, mintha azt mondaná, hogy Sániká. Múltkor volt a szülők szülinapja, amire ugye készültünk és kérdezte, hogy nekem mikor van a szülinapom. Mondtam, hogy még soká (hála az Égnek!), de hamarosan névnapom lesz.
Az mi?
Mondtam, hogy az jó dolog, mert megünnepeljük a nevemet, nemcsak azt, hogy megszülettem. És olyankor is van ajándék annak, aki szerencsés.
Naná, ez tetszett neki. Persze akar ő is.
Mondtam, hogy megkeressük majd, hogy mikor van Alex a naptárban, de ő hángerienül akarja a Sánikát (logikus, hiszen magyar ünnep).
Mondtam, hogy azt tudom, hogy mikor van (naná, Sándor-témában azért nem állok rosszul)... :)
Csak szegény nem jár túl jól, hiszen alig hat nappal a szülinapja után. :)

Volt ennek még egy köre, mármint a nevének. Egyik reggel nagyon rumli volt már megint a szobában és csak úgy általánosságban megkértem a Mucikákat, hogy szüntessék be a kupit. Ilyenkor már nem akkora az összetartás, nagyon szeretnek a másikra várni. Újra elmondtam, mire megint az elméje megszólalt:
- De melyik mucika? Mert mondjad, hogy a Sániká vagy a Mátyás....


Az márcsak hab a tortán, hogy nekem ő erre kontrázva huncutul annyit mond, hogy okés, Bernokám.