Szentestétől szilveszterig
No, talán az első szentesténél hagytam abba...
24-én, valamikor 9 után már útra kellett kelni, hogy időben legyek. Időben voltam. Chekkolás előtt fél órával érkeztem Gatwick-re és hát ott nagy buli volt. Koncert. Na jó, csak énekelt egy ember - látszólag. De közben meg volt egy pillanat, amikor egyrészt belémhasított, hogy tényleg a reptéren ért a karácsony (?), másrészt meg mindenkinek a lelkében ez lehetett. Vagy valami hasonló. Mert máskor, átlag repüléseknél mindenféle ember van a reptéren, a kisturistától a nagyturistáig, az ingázós bevándorlótól az üzleti útra elugrókat, stb... De most, szerintem a többség hazafelé tartott, vagy ha nyaralni is, akkor is valahogy család volt a levegőben. Ez az emberke olyan hangulatot adott a karácsonyi dalokkal, hogy jól esett nagyon. Aztán kaptam (ingyen) üdítőt és karamellás popcornt, meg szerezhettem volna forralt bort is.
Még itt olvasok el egy nagyon kedves mailt, megérkezett az egyetlen pályázati beadvány... :)
Késve is szálltunk fel és későn is érkeztünk... Öt helyett fél hat után. És a megrendelt (nem olcsó) reptéri transzferre várni kellett majdnem negyven percet, és azt még nem mondtam, hogy ötödik utas voltam...
Na, Pesten már nem volt ünnepi a hangulat, egy szem karácsonyfa sem, kicsinyke diszítés az oszlopok tetején- ne hogy valaki észre vegye...
És persze megint nem volt jó útitársam, tehát a nagy, romantikus bestsellert most sem tudom megírni.
Szóval negyed-fél nyolc lehetett, mire keresztanyámékhoz érkeztem, a kérdésre, hogy hogy vagyok, jeleztem keresztapámnak, hogy az aperitivet most hozza, de gyorsan... :) Ettől valamelyest erőre kaptam - emlékeztek ugye, reggel 9-kor már útra keltem -. Kezdetét vette a második szenteste isteni halászlével és rántott hallal. Beszélgetés, kis ajándék, aztán éccaka.
Másnap hajnali kelés, buszozás a hihetetlenül szép napkeltében:
Otthon aztán nagy családi ebéd, majd délután és este a szüleimmel szenteste harmadik felvonása. Rántott hallal. :) Nem emlékszem még olyanra, hogy három napon át halat ettem volna de ennyi módon, ugye kezdtem a fish and chips-szel még itt Angliában, aztán halászlé, majd a rántott hal, ami balatoni volt. :)
Ez a karácsony főleg a könyveké volt, szép számmal kaptam belőlük, jó lesz olvasni, amint újra együtt leszünk. :)
Hoztam magammal is ezekből, meg volt amit még otthon ki tudtam olvasni.
És volt még egy nagyon-nagyon kedves meglepetés. Ketten is úgy érezték, ha már nem tudunk talizni, de meglepnek. Az ajándék postán ment és a fa alatt várt. :)
Szerintem felismeri mindegyik Angyalka a keze írását, hát nagyon-nagyon örültem, köszönöm nektek ezt itt is. :) Igazi meglepetés volt.
Nos, mire 26-hoz értünk, megkezdtem a pihenést. Többnyire ez látszott ki belőlem (a kedvenc meleg plédem alatt én vízszintben, rajtam egy könyv, előttem a tévé) egészen 29 reggelig (na jó, közben voltam fodrásznál, és felkeltem enni, meg azért beszélgettem is).
Közben ránkesik a tél teljes valóságában, óriási hóvihar és nagyon sok mínusz fokokban. Egyre murisabbnak tűnik a vékony dzsekim a fogason... Mire 29. délben elindulunk a kiskabát már a bőröndben, és a vastag sportdzsekim előkészítve.
Délután érek Pestre, majdnem megfagyok ekkor már, nem tudom hány éve nem voltam ilyen hidegben, úgy érzem még levegőt sem kapok. A következő napokban ez kicsit jobban elviselhető lett, de igazából szeretem ezt a napfényes tiszta fagyot.
Ekkor este még van egy forró csokis (hm...) találkám a városban, nem is nagyon akaródzik hazafelé tartani.
A másnap igazi fészekmelegben telt, mármint a fele, mert azon kívül próbáltam elintézni mindent, ami muszáj volt, kisebb-nagyobb sikerrel, aztán az utolsó tali már másnap délelőttre került. Sajnos megint nem volt elég idő a találkozásokra, rendes hosszabb csevegésre, vagy csak mélázni, és akkor színházról még szó sem esett.
31-én ebéd után már újra a bőröndben legoztam, mi fér be, mi nem... Nehéz út volt, de ez is megvolt.
A reptéren még végignéztem a naplementét aztán már mehettem is beszállni:
