A gitáros srác

A gitáros srác ezúttal Alex. :)

Még ősszel voltak zeneiskolában, hogy hátha valami megtetszik neki. Mini kora óta akart trombitálni... Jézus, mondtam én is. Szerencsére ez elmaradt. Aztán ugye tele a ház zongorával, mini zongora, kalapálós zongora, elemes zongora, gépzongora (Roland) és még egy pianínó is van. Remélem egyiket sem hagytam ki. :)
Na, de hiába akarta J, én láttam, hogy a zongora nem ennek a gyereknek való.
És, akkor a zeneiskolában kiválasztotta a gitárt. :) Gitároktatás van a suliban is, nem kevésért és napközben. Háromszor adtuk le a papírt, hogy a gyerek gitározni akar, csak nem került be. Már csüggedt szegény nagyon. Míg végre január elején újra leadtuk a papírt és végre jött haza boldogan, hogy hát képzeljem el, megvolt az első gitár órája. :)
Azóta szegény megeskették két nyelven, hogy napi 15 percet gitározik, mert ugye gyakorolni kell. Megesküdött, én meg kérdeztem, hogy vajon honnan szakajtsak ki újabb 15 percet minden délután. De gyakorolni kell, tudom én is.
Én inkább azon aggódtam, és igazából még mindig, hogy hamar ki fog belőle szeretni, mert tudjuk, aki zenét tanult főleg, hogy minden újnak a tanulásából nagyon soká van eredmény, és főleg nagyon soká lehet élvezni. Na, de neki ezt nem mondtam... :)
Aztán végre megjött neki az igazi gitárja (kb két éve már volt ebből is egy elemes :) ). Feketét választott, mert szerinte az rocksztárosabb sokkal... (nem akartam lelombozni, hogy mivel egy szimpla akusztikus gitárról beszélünk, szerintem az nem annyira rocksztárosan fekete, de nyilván nem értek hozzá).
Napokig epedt érte, a végén már én is, mert ennyire akarni valamit még sosem láttam. A rohadt 'amazon' bezzeg most nem tudott szállítani másnap, csak valamikor az ötödik nap táján.
De megvan a gitár, alig éri át még a 3/4-est is, és most jön a pláne, a gyerek mivel balkezes, balkezes a gitárja is. :) Egyszerűbb volt ilyet venni, mint áthúrozni.


Mondtam neki, hogy ez menő dolog ám nagyon. :)
(és az édes pofijából büszkén pislog kifelé, ha akarom kacsint is)

A hangok tanulásánál tartok én is, mert bár tudom a zenei hangokat, angolul kéne ejteni azt is, amit megint pluszba kell gondolnom, ráadásul a húrok sem úgy jönnek egymásután - hangilag - ahogy én gondolnám. :) 
De pengettem kicsit én is, van oktató dvd-nk, mert J nem adja fel, rögtön mindenből zseninek akarja a gyereket -ami szerintem inkább megnyomja, sem mint segíti -, és kilátásba helyeződött egy jobb kezes gitár megvétele, mert sem nekem, sem J-nek nem esik kézre Alexé és így mi nem élvezzük. :)
Ja, és ám van gitárhangoló ketyerénk, mert egyelőre a gitárhangokból csak azt ismerjük fel, hogy hamis, de felőlem a D helyén lehet a G, de a magas E is. :)
Ja, szóval most lehet, hogy gitározni fogok. :) Mert tetszik. A zongora is megint (vagy még mindig).

Közben meg kettős (vagy inkább a kettő sokadik hatványosa) érzéssel nézem, hogy ez a kicsi hatéves (na jó, mindjárt hét) két nyelven kéne perfekt legyen, úszik, teniszezik, karatézik (vagy hasonló), gitározni tanul, iskolába is jár, DE kérem szépen, gyerek mikor lesz....?