Másnap - hangokba zárva...
Nos, közel huszonnégy órával vagyok a tegnapi felejthetetlen lélekkarcolós koncert után, lassan talán (viszonylag) normális távolságból tudok írni is róla.
Nagyon vártam a tegnap estét, ezt gondolom levettétek. :)
Összetett volt nagyon ez a várakozás.
Kb. jó tíz éve, vagy kicsit talán több, van az életemben, lelkemben a musicalek világa és kb akkor kezdtem ezért-azért, vagy hol ezért, hol azért rajongani (most kérek bocsánatot Telek Mancitól, mert azért az még más volt anno), kvázi már felnőtt fejjel.
Sodródtam egyik Estről a másik előadásra, koncertre, aztán újra elölről. Imádtam.
A zenét, a színházat mindig szerettem, de akkor egy új világ nyílt meg nekem, új érzéseket, élményeket, ismeretségeket hozott és saját magamban is új dolgokat fedeztem fel. És egy olyan új állapotot, ami az egyik legjobb a világon. :)
Szóval összetett volt, mert egyrészt rájöttem arra, amióta itt vagyok, hogy nekem a magyar nyelv sokkal fontosabb (lett), mint valaha is megfogalmaztam volna. Erre akkor jöttem rá, amikor itt már láttam egy-két nagyon elismert és rajongott musicalt, és bár élveztem, a zene is ütött, a játék is átjött, de valami pici hiány mindig maradt. Aztán tisztult a kép, rájöttem, hogy az az extra töltés hiányzik, amit csak anyanyelven lehet átérezni, megérteni. Ezért szeretem, ha leginkább csak magyarul énekel, aki úgy tud.
A magyar nyelv árnyaltsága, gazdag szókészlete egész pici hangulati eltérést is tud érzékeltetni, kifejezni. Szóval ez nagyon hiányzott, ezért is örültem nagyon, hogy most sikerült prózát is nézni otthon, meg musicalt is.
Meg ahogy fontos az otthonról hozott alma, csoki, Nők Lapja, stb. úgy fontos mindenki, aki otthonról érkezik, még ha csak látogatóba is.
Bezo-t régen nagyon szerettem, közben (legalább) egyszer nagyon elszállt, széthajtotta magát, hangja is veszélyben volt. Aztán befutott a tévébe(n) is, sorra egyik adásból a másikba esett, producer, alkotó, versenyző, győztes, zsűritag, minden volt, a színházat kevésbé csinálja, szóval nem tudtam, hogy most mennyire (el)száll... emiatt is féltem, hogy vajon milyen lesz...
Csak mertem (próbáltam) hinni abban, hogy ami anno megfogott benne, talán még maradt valami morzsája annak zsigerileg...
És hát na, izgultam. Csupa magyar közé menni (azért furák ám a kitelepültek - persze nem mind, de a többség úgy viselkedik, mintha megakadna az angol gazdaság nélkülük)...
Még indulás előtt nagyon néztem a face-falat, hogy vajon mit posztol, vagy mi van :)
Ez még indulás előtt volt:
Hamarosan kezdünk! 🇬🇧
/egyébként ő tényleg nagyon szokott készülni, legalábbis ez így volt régen, mert a koncert előtt órákkal ott volt próbálni, meg mindent beállítani, stb, ezekről képes bizonyítékok vannak. :) /
Na, szóval:
Épp hogy odaértem, mert azért messze van ide, meg később is tudtam indulni, mint terveztem (R miatt persze már megint), de sikerült, pedig közben még az egyik kedvenc fülbevalóm is megadta magát. Egy közösségi ház nagy előtere volt tulajdonképpen a helyszín, székek mindenhol, félkör alakban. Na, hova üljek, az eleje már megtelt, most másszak át valakiken, szedett-vedett népnek tűntek nagyon, már mindenki szendvicsezett, sörözött, járkáltak a boros pohárral, tea termoszban, kezdtem megijedni. Én meg mentem rajongva - rajongani. Leültem hát egyik rövidebb sor közepére, kb az ötödik sorba, mert már eléggé megtelt, viszont mindenképp középen akartam lenni, hogy szemből lássam majd, hogy belelássak a szemébe, az arcába, hogy teljes egészében tudjam követni. Sokáig nem jött senki, aztán egyszercsak innen-onnan leült egy-egy pár. Az egyik lehet, hogy nem is pár volt, mert a pasi elég furákat beszélt ott előtte, féltem, hogy be kell szóljak neki valamit. De nem kellett. :) Sőt, ő érdekes volt, mert azt hamar levettem (csak a hallgatózásból), hogy na ő, aztán tuti nem rajongó (szerintem a pasik egyáltalán nem is bírják bezót), de érdekes volt, aztán ahogy az est során egyszercsak ő is belekerült a 'zsebbe'... :)
Szóval fél nyolcas kezdés volt hirdetve, azt éreztem, hogy csúszás van (én értem oda negyedre), de azért nem akartam nagyon a telefont lesegetni, de ismerkedni sem volt kedvem (nem is lett volna lehetőség, mindenki párban jött, és nem is nagyon épültek új dolgok - szerintem). Persze volt néhány tipikus, szatyor a széken, nehogy valaki odaüljön, valahonnan odakerült egy néger műcsaj is az első sorba, meg megint volt néhány hivalkodó, aki a második dalnál felállt és táncolt a másik nővel, na szóval, volt minden. :)
De a lényeg, hogy egyszer csak elkezdődött.
Jött Bezoka hátulról és látszott, hogy majd elájul, nagyon izgul. :) Alig tudott beszélni a legelején a bemutatkozásnál és az első dalnál (Georger Michael) olyan hülyén is mozgott, látszott, hogy mindjárt annyi. :)
Aztán utána mondta, hogy hát neki ez nagyon nagy dolog, mert bár Londonban már volt, de ez most így nagyon más és nagyon izgul. Aztán elénekelte az egyik kedvencemet a Szállj...
Érdekes volt, mert kérdezte, hogy vajon ki mikortól van kint - jött a válasz valahonnan, hogy nem elég régóta... (Nem én voltam . :) ) Mondta, hogy ő is mozdulna, de legalább 11 évig biztosan nem, mert a kislánya még csak 7.
Aztán jogosan kérdezte, mert ezt otthonról tényleg nehéz lehet elképzelni, hogy hallgatunk-e magyar rádiót, fű alatt fogjuk-e a magyar adókat, stb... Tehát, hogy ki mennyire lehet vele képben.
Mert na, otthon valaki elmegy Bezo-koncertre, az nagy eséllyel rajongó, vagy kicsit kevesebb, de nyilván azért megy oda, mert ismeri, tudja, hogy mit vár, mire számíthat nagyjából. De egy kint élő magyar közösségnél lehet az is, hogy beállt egy közösség, aki mindig elmegy, ha szerveznek valamit, csak magyart akar hallgatni, bárki legyen is az, és kis eséllyel van, aki képben van a dalokkal, saját pályájával, stb... - ide tartozom én.
Azt is mondta, hogy amikor összerakta a műsort nagyon elbizonytalanodott, mert ahogy végiggondolta a dalszövegeket, eszébe jutott, hogy távol otthonról ezek más értelmet kaphatnak...
Ja, és ráadásul világos volt. Saccolni tudom csak, hogy olyan 150 körül lehettünk. Az angol dalért pipa voltam, mert angolból van itt, nekem magyar dalok kellenek. :)
Na, a GM után ha jól emlékszem Hungária jött az általam nagyon utált Csókkirállyal, aztán jött a Hotel Menthol. Itt már megvette a népet, mert magával nem bíró két negyvenes nő elkezdett rokizni, a Hotel Menthol-nál már mindenki énekelt. Ja, a refrént már én is. Ez van. :)
Itt már ömlött róla a víz (fekete jó naci és egy jó szabású sötétkék ing volt rajta, meg a mostanában szokásos csuklószorítója - nekem még mindig fura őt a gyűrű nélkül látni így koncerten, megszoktam a régi képet), de kezdett oldódni. Ja, és borostás volt, ahogy mostanában mindig, és igazából a régi kölyök képét jobban szerettem, dehát közben azért történt már vele egy-két dolog és hát már nem kölyök. Ez van. Most olyan Ronan Keating- fazonú akar talán lenni, vagy nem is tudom, de ahhoz meg még kéne rá izom meg tetkó. :)
A közönség amúgy tényleg jó volt. :)
Aztán jött a vidéki sanzonnal, ami egész jól állt neki. https://www.youtube.com/watch?v=2ppZ_tB_elU
Itt már magával vitt nagyon, magam sem gondoltam, hogy ennek a teljes szövegét tudom (de azt sem, hogy ilyen hamar elérzékenyülök, mert hát igen, a szöveg kicsit máris árnyaltabb és erősebb értelmet nyer), és itt járkált is a közönség között, ja, kérem utolsó pillanatban húztam magam alá az amúgy sem túl hosszú lábaimat, hogy át ne essen rajtam és közben olyan széles meleg mosolyt kaptam tőle, hogyha ez pár éve történik, három napig ömlengtem volna a fórumon (lapforum.lap.hu-n volt egy musical topic, kis túlzással éjjel-nappal ott 'laktam', ott indult a posztolós életem). :)) Most csak simán visszamosolyogtam és kicsivel később megállapítottam, hogy nem is olyan magas (vézna férfiaknál a kép mindig csalóka, pedig a wikipédia szerint 183 cm magas. Tudtátok? :)
Na, szóval Vidéki sanzon után megint jött egy nagyon szép, Máté Péter: Ki tudja miért, ettől is mindig bőghetnékem van, ez van . :) És jól is áll neki Máté Péter.
Hogy ezután mi jött, én már nem is tudom, talán a Billie Jean Michael Jackson-tól, ezt még mindig nem szeretem, de az tény, hogy eltáncolja a mai napig, hogy csak néztem megint. Persze a végén repült a kalap, szerencsére a fejem fölött, tehát nem kellett nekem elkapni. :)
Aztán jött az Oroszlánkirályos dal, tudjátok melyik, és ott ketté vette a bandát és kórust csinált. És igen, mindenki csinálta. Elképesztő volt. :)
Ja, még itt előtte volt egy nagyon jófej dolog és szerintem mindenkit átvert vele, engem tuti. :) Mondta, hogy már biztosan mindenki ismer itt mindenkit, mindenki be van jelölve a facebookon, stb... Mondtuk, hogy nem, dehogy. És akkor, figyeljetek: Mindenki forduljon hátra és mutatkozzon be a mögötte ülőnek.! :)
Hát bakker, nekem, és kb a 98 %-nak nem esett le, hogy most mi jön (ő is a netről szedte egyébként) így hát mindenki megfordult. Mondom, MINDENKI! :) tehát, ha mindenki megfordul ugye, akkor senki nem tud bemutatkozni. :) Pedig még előtte egy felet morogtam is magamban, hogy mi a francnak, nem érdekel engem, hogy ki ül mögöttem! :)
Olyan röhögés lett, hogy hát basszus én sem hittem el, hogy ilyen hülyeséggel engem meg lehet szivatni. :) Mesélte, hogy ezt ahol lehet előadja és mindig beugranak. Na, engem a következő bezo-koncerten ugyan nem fog már átverni, tehát jó eséllyel meg fogok tudni ismerkedni majd az előttem ülővel. :)
Közben jól telik az idő, sztorizik, mesél, jól köti egymáshoz a dalokat, jók az átvezetői, látszik, hogy nem most kezdte. Annyit még mondott, hogy jó, hogy nem kell most sietni sehova, át egy másik koncira, mint otthon, de négykor kelnie kell majd, mivel élőműsorban lesz a Szerencseszombatban (majdnem megszólaltam, hogy az már volt múlt szombaton - de jó, hogy nem tettem, mert tényleg volt ma is, mert kiderült, hogy havonta állandó fellépő van egy-két újjal kiegészülve; hozzáteszem látszott, hogy szerintem semmit nem aludt mára, meg hangja sem volt - de ÉN tudom, hogy miért nem. :)
Valahol a műsor alatt elhangzik, hogy lehet-e dalt kérni, mindig vannak ilyen hülyék, akik nem gondolkodnak, hogy még a kívánságműsornál is lista van, és mivel nem ül ott a zenekar, nyilván nem olyan egyszerű.... De azért kötötte az ebet, hogy jó lesz zene nélkül is... Anyám!
Szóval Bezo annyiba belement, hogy ebből a dalból acapellázott egy kicsit, én erre nem is emlékeztem, tehát ma rákerestem, Dusán-szövegű dal, szép:
Hétközben a szervezők azt írták, hogy 2*45 perc lesz a koncert és ennél szerencsére több volt. Közben volt egy jó negyedórás szünet, alig vártam, hogy újra folytassa. Közben ugye inget váltott, amiről ott elől pusmoghattak, mert mondta, hogy nem új, csak száraz. :)
A második részben kicsit más hangulat jött, többet ült, nagyon jó ívet választott tényleg jó műsort rakott össze, csak hát rövidet. :)
Na, most jött egy Sztárban sztár csokor (egy unalmas George Michael szám után). Elképesztő volt, csak néztem.. Az ő arca, teste, nézése, de egy tök más ember volt ott mindig, nagyon jól hozta maszk és jelmez nélkül.
Egymás után jött Presser-Zorán-Demjén.
Óh, és mesélt a műsorról, hogy annyira szerette (nemcsak azért, mert megnyerte :) ), hanem hogy végig jó volt, hogy nem volt igazi versenyhelyzet, mert segítették egymást és drukkoltak egymásnak is. És hogy ezt érezte a második évadon is, másik székből nézve is. Kicsit hasonlót mondott egyébként Dénes is, bár ő már kicsit árnyaltabban egyik riportban.
Na ezután jött a nagyhalál, a Josh Groban -dal /February song - https://www.youtube.com/watch?v=6zq_Iws1pcg /.
Végem volt. Olyat énekelt, hogy talán én ilyet rég nem hallottam tőle. Nagyon nehéz dal. Mindenhonnan nézve, értelmezve.
Nagyon szépet is mondott itt, hogy volt egy szakasz az életében, amikor bár minden dübörgött és minden nagyon klappolt, mégis nagyon nehéz időszak volt, talán pont emiatt, mert nem tudta, hogy most mit is kezdjen vele. És aztán kapott egy dalt a 30. szülinapjára, magyar szöveggel (mármint a szöveget kapta hozzá), amit már olvasás után megkönnyezett és sokáig nem is tudta énekelni.
Ez igaz, ezt én teszem hozzá. Amikor először az Arénás koncerten hallottam tőle, ott még nem volt tőle az igazi. Egy tv- adásban már kicsit jobb, de nekem a tegnapi a leg-leg tőle. Sőt, időnként nem is tudom, honnan van neki ennyi hangja.
Na, és még azt is mondta, hogy nagyon szereti ezt a dalt és neki sokat segített, mert be volt zárva a hangokba, és el volt akadva, de tovább tudott menni. De a zene mindig segít(ett).
És ha van ott akár csak egy valaki a közönségben, aki úgy érzi, megakadt, neki hátha tud ezzel segíteni. Végem volt, megszakadt a lelkem.
Ebből valahogy felocsúdtam, amikor jött a következő dalhoz az átvezetés, hogy hát a musicalek, meg hogy is kezdődött, meg minden és hogy ki akart musicalt hallani? Na, persze felment a mancsom (Jézus, miket csinálok mi, jelentkezek 34 évesen egy koncerten, bláááá), és még sokaké.
És akkor jött az, amit bár szerettem volna hallani, mégis úgy éreztem, hogy ha valamit, hát ezt itt biztosan nem fogja, pedig otthon sokat énekli: Fényév távolság.
Van erről egy nagyon szép élményem, egyik MEsten énekelte csillogó, könnyes szemmel, belém égett nagyon.
Tegnap is belém égett, mert ha valami, akkor ennek itt, rám, ránk nézve más értelme (is) van.
Na, és ki emlékszik a mellettem kettővel odébb ülő pasasra, hogy mit írtam róla az elején? :) Ki emlékszik még, órákkal ezelőtt olvasta, igaz? :) Na, ez az ember már a szünetben is azt mondta, hogy hát, nem is olyan rossz. :) Na de most, a Fényév távolság után teljesen odavolt, tapsolt, kiabált és még mondogatta sokszor, hogy hát na, ez, ez igen. Nagyon büszke voltam ott. :)
Aztán jött egy saját dala (Rádió), amit azért lehet hallani többször, és jól is esett, mert már kezdtem padlót fogni. :)
Aztán mesélt a Rómeó és Júliáról, na aztán persze, Lehetsz király! :) Hatszázezerszer rúgtuk ki rá anno a ház falát, pedig már utáltam is. :) De most, tegnap, sok év után és kihagyás után még mindig tudtam a szöveget, és nagyon sajnáltam, hogy most nem volt közös tánc, mert még az elejére emlékszem. :)
Nagyon sajnáltam, hogy ez volt az utolsó dal és közben elköszönt. Kezdtem épp belejönni. És aztán egyszercsak mindenki felállt, taps, ének, minden volt, én hujjogtam, mint rég. :)
És aztán persze visszajött még, két dallal. Az egyik egy újabb nagyon szép volt: Otthon ér az ünnep:
A másik meg a Kerek egész, mert szerinte enélkül nem vagyounk elengedhetők: :) Nem bántam, ezt szeretem nagyon. :)
Hát, ez volt a koncert. :) Nem tudom, hányan bírtátok végigolvasni és végighallgatni. :)
Nagyon nehéz volt elindulni haza, mert egy-egy ilyen otthoni élmény után pár nap múlva tudtam, hogy melyik előadásban látom, vagy hol lesz még hakni. Most ez nincs. Ki tudja, hogy mikor, hol, miben, hogyan... És bár nagyon várnék még legalább két embert ide, hogy énekeljen nekem (is), de ők mégjobban a szívem csücskei, és nehéz lenne nem másik felé indulni akkor majd.
Így aztán ezzel a sok érzéssel a lelkemben indultam haza, autogram vadászat nélkül. Pedig először azt gondoltam, hogy szerzek tőle. De nem akartam rontani az est képén, és tolakodni ott a sok hülye között. Szereztem egy szórólapot és nekem így maradt az emlék.
És igen, lett egy új karkötőm, mert a fülbevaló mellé (mert a szétesettet kellett pótolni útközben, hiszen anélkül mégsem mehettem :) ) nagyon megtetszett. Nekem ez így plusz emlékes, ahogy régen is volt egy-két ilyen kedvenc ingem, ruhám, sálam ékszerem.
Ja, és igen, a 7. jegy volt az enyém a sorszám szerint, és én a hetest nagyon szeretem.
Ez most egy überhosszú poszt lett, de erről nem lehetett kevesebbet írni. :) Hiszen az volt a hirdetésben is, hogy az első londoni koncertje. És nekem az első itteni magyar koncertem volt.
Na, és akkor:
És hát na, a technika. Sokan kameráztak, fényképeztek, és íme, van is már a youtube-on néhány rosszabb minőség (nem adja vissza, csak el tudjátok képzelni talán, vagy legalább látni, hogy hol volt). Ez oldalról van, és én ott ülök, amerre néz :) Szóval értitek :)
Szent ég! ezen felismerhető vagyok, ez történelem :))
Nemcsak ezt, az egész koncit végigtáncolta, már amikor olyan dal volt.
Otthon ér az ünnep és Kerek egész: https://www.youtube.com/watch?v=v5lnf8874lg&list=UUs1jiSbcxKzd_ZaETW-hjGw
Ma délután sokat hallgattam tőle, mindenfélét, és elővettem így az Arénás koncertet is, ami egy nagy mérföldkő volt, ott voltam, nagy élmény volt nagyon. :) Ez volt a legjobb időszak talán eddig.
A teljes ott van a youtube-on, nagyon tudom ajánlani, profi, örömkoncert (nem mellesleg a zenekarban is ott van néhány kedvencem):
Ja, és majdnem elfelejtettem. :) Lehetett ugye fotózni, videózni, mindent. A második rész elején, valahol a Demjén-környéken bevillant, hogy nekem is kéne egy saját kép, hogyha már kopik az elmém, legalább egy képem legyen, hogy tényleg itt volt. :) Előkotortam Okoskát, hogy csinálok egy képet. De annyira nem akartam egy pillanatról sem lemaradni, hogy mégsem lett meg a kép. De valahogy mégis lenyomtam - valamikor - a gombot, és ez lett a kép:
Szóval ez a tegnapi emlékem, Hangokba zárva. :) - és nem képekbe.