Krónika
A magyar napok alatt igyekeztem jegyzetelni, hogy aztán majd tudjak mesélni és posztolni, mert volt néhány igazán ide passzoló pillanat. :) Pro és kontra, ahogy mondani szokás---
1. nap - október 28. - kedd
A repülés napja.
Ahogy erre még emlékeztek, aznap délelőtt onlány üzemmódban voltam és még elég sokat blogoltam és emileztem.
R felajánlotta, hogy fél úton elvisz, ezzel nekem kb egy órát spórolt, ami jól is jött. Mielőtt elindultunk, még megkérdeztem, hogy vajon megtalál-e mindent a házban, plusz tegye ki a szemetet (tudtam, hogy gond lesz, felét nem is tette ki... - jellemző)
Időben megérkeztünk az állomásra, ami jól is jött, mert átépítés alatt van minden, és a vonatok is furán jártak emiatt, így aztán nem is értem túl korán a repülőtérre, bár még időben.
A vonaton szemben ült velem egy erősen súlyos anyuka a hasonlóan súlyos gyermekével, és még a 20 perces vonatútra is előkerült egy zsáknyi cukorka és csokoládé...
Szerencsére megint sokan voltak a gépen, így a kisbőröndöt sikerült ingyen feladni. A biztonsági kapun is átmentem csipogás nélkül, bár magamban becsipogtam, mert volt ott egy olyan helyes férfiember, hogy lehet, megérte volna aprót hagynom a zsebemben... :)
Olyan távolságokon kell átjutni, hogy nem is marad idő nagyon semmire, csak gyorsan magamra locsolom a legújabb kedvencemet (Burburry), veszek kaját ebéd gyanánt és már menni is kell a kapuhoz. Átsiklik a szemem a sorokon és az 50-es kapu helyett először beállok az 55-öshöz, ami nem Budapestre irányított, hanem Belfastba. :) - Belfast aznap másodszor jelenik meg, mivel a reptér felé R mesélte, hogy volt egy idő, amikor sokat repült, hol Budapestre (J és A sokáig Pesten volt, mert J ott volt kiküldetésben), hol a lányához Belfastba, és egyszer eltévesztette, összekeverte a reptereket és csak másnap jutott el Belfastba. Ehhez képest én még jól állok, csak a kapukat néztem el.
Az Easyjet mostanság már helyre chekkol, tehát a beszállókártyán már ott van az ülés száma (korábban, még a fapad előtt ez így volt), nem kell tolakodni és veszekedni sem nagyon. Sajnos én középre voltam chekkolva, sajnáltam is. Mellettem az ablaknál még üres volt az ülés. Egyszercsak acélos magyarságot hallok: Mindenkit megkérek, menjen eggyel odébb! - Semmi elnézést, vagy lehetne- vagy legyek szíves... Persze nekem kapóra jött, mert így legalább az ablakhoz kerültem.
A férfihang negyedmagával utazott (+gyerek, nej, anyós vagy anya), és ugye 3+1 ülésre lett volna szükség, és a mamát akarták volna a folyosóra ültetni, viszont a szélsőn ülő asszony megmondta, hogy ő nem megy beljebb... Így nagyon nem jött nekik jól ki, ráadásul az eredeti helyével, az ablak mellett jobban járt volna. De akkor én már odaültem. :) Így lettek a jó képeim, amiket már láthattatok. :)
Ez a jófej apuka még szegény asszonynak megajánlja olvasásra az Anna, Peti, Gergőt - én magamban felvonyítok, mert nincs mesekönyv, amit annál a fajtánál jobban utálnék. Az a nő - Bartos Erika - hihetetlenül befutott ezekkel a könyvekkel, pedig csak egy-két mondatot lejegyzett a saját gyerekei történetéből - a siker egyébként szerintem inkább az illusztrációnak köszönhető, nem a gyenge félmondatoknak.
Egész nap kimaradt a kávé, sőt napok óta, mivel előző szombat reggelre a kávéfőző bemondta az unalmast, de már nem maradt időm inni, úgyhogy gyorsan kérek egy finom Cadburys forrócsokit - nem volt rossz választás.
Már fáradt vagyok nagyon, közben hallgatom az Mp3-amamat, meg olvasgatok.
Kicsit késve landolunk, Keresztapám jött értem és a hazafelé tartó kb fél óra alatt rögtön képbe helyezett szokás szerint a politikai viszonyokkal...
11 után kerülök ágyba, alig találom a cuccaim. Éjszaka rémültem ébredek, nem értem, hogy hol vagyok és milyen fal van az ágy mellett...?!
2. nap - október 29. - szerda
Hajnalban ébredek, mert nem alszom jól és korán mennem is kell, mert nagy meetinges nap van.
Az első találkára már negyed 9-kor sor kerül egy kávéval. Aztán utána még intézek ezt-azt és ebédre már otthon vagyok, mert most van a szülinapi ebédem (meg a keresztszülőké is).
Ebéd után máris indulok, még veszek másnapra buszjegyet, és persze rossz irányba indulok el, máris csúszásba kerülök megint, pedig jól kitalált tervem volt.
3 előtt újabb találka és a célhelyszín a Gozsdu Udvarban a Vintag Garden. Hogy az milyen egy isteni hely, hűha! Tele volt, csupa jó környezet, csupa cuki és édes, gyönyörű dolgokkal - nem is értem, miért nem tudok ilyet én kitalálni eredetileg. Nem kevés pincér, még rendesek és helyesek is.
Csak ajánlani tudom ezt a helyet!
Újabb kávét iszom (melange) egy hihetetlenül mennyei tortával:
5 előtt sajnos indulni kell tovább, pedig annyi lenne még a téma, dehát örülni kell minden pillanatnak. :) Újabb szülinapi köszöntésem is van, szuper ajándékkal. :)
Ahogy haladunk a következő talim felé, újabb legalább három klassz helyre bukkanunk, csak el ne feledjük legközelebbre. :)
A harmadik, és egyben a mai utolsó talihelyre épp hogy nem találok oda, pedig - mint utólag kiderül - simán elmentem előtte. :) És itt is szülinapozás jött! :)
Nagyon rég kitaláltuk ezt a helyet, hogy majd ide jó lenne menni, mert nagyon jó képeket mutattak mindig a facebookon és akció volt, a kiválasztott bögrét haza lehet vinni (persze elvileg nem ingyen).
A honlap sajnos még a régi helyre mutat, de nagyjából az új helyet is így kell elképzelni: http://www.chocolart.hu/
Senki nem volt rajtunk kívül (leszámítva egy férfit félidőben), félek is, hogy nem lesz túl sokáig ez a bolt, pedig finom csokiillat volt. :)
Nem volt egyszerű a választás, de végül sikerült (az enyém a baloldali, el is hoztam, ez lett most a kávésom):
Azt azért elárulom, hogy nemcsak a bögre kiválasztása tartott jó ideig, de a belekerülő forrócsoki kiválasztása sem. :)
Mivel az idő egész délután szaladt, elfelejtettem ásványvizet venni, így aranyáron végül csak megadtam magam és a Váczi utcában csak vettem egyet.
A csokizó után színház jött (a szülinapi ajándék része), A Pesti Színházban az Ünnep c. prózai előadás. Hű, micsoda kemény egy történet volt, de fontos volt nagyon. Már nagyon rég meg akartam nézni, közben már le is vették és aztán felújították. Persze kicsit azért kizárásos alapon is lett ez a választás, mert amennyire csak lehetett a rövid otthonlétbe akartam két színházat is besűríteni, mert ez nagyon hiányzik itt. És hát megint pont 29-én este nem volt túl nagy a normális választás, de nem bántuk meg ezt sem - szerintem. :)
Az előadásról:
Helge, a családfő hatvanadik születésnapjára gyűlnek össze a dán Hansen család tagjai. Mint minden évben, idén is elegáns estély készül a családi kastélyban: a vendégek ruhája a legfinomabb anyagból készült, a menü minden igényt kielégít, de a személyzet is osztályon felüli. A nagyvonalúság és a vendégszeretet régi hagyomány a Hansen családban. Helge és hűséges felesége, Else három gyermeküket is hazavárják az ünnepségre: Helene-t, a különc, de melegszívű antropológust, a nagyszájú, faragatlan Michaelt és a gyerekek közül legsikeresebb, ma mégis csöndes, visszahúzódó Christiant. Ugyan van némi bizonytalanság a szobabeosztás körül, az estély mégis remek hangulatban kezdődik. Egyelőre csupán az a kérdés okoz problémát, hogy az első fogás vajon lazac vagy rákleves. Aztán a vacsora közepén az egyik gyerek szólásra emelkedik.....
Na, ez a szólásra emelkedő gyerek (Varjú Kálmán) zseniális volt... És nagyon jól építkezett az egész előadás... Nagyon-nagyon felkavart. A téma kétségbeejtő, felkavaró, lázító, megbotránkoztató, stb... Bár ne történhetne meg ilyen soha, senkivel...
Jól is esik a rövid séta a villamosig (ezután készült az a néhány éjszakai bp-i kép). Nehezen is jön az álom a szememre, még összegondolom az elmúlt napot, a talikat, a beszélgetéseket, a színházi élmény is még kavarog bennem.
Amennyire lehet még átfutok a facebook-falon, látom, hogy Dénes volt a rádióban, jól esne most visszahallgatni, de nem sikerül, így marad néhány dal.
Fél 6-kor kelni kell majd, nehéz lesz, hiszen úgy emlékszem éjfélben még bőven ébren - éberen - voltam.
3. nap - október 30. - csütörtök
A nagy alvásból a jóslat szerint semmi nem lett, ráadásul a fél 6 helyett már fél 5-kor ébren voltam - ami az én jelenlegi bio-órám szerint csak fél 4). Fáj a reggel nagyon, de menni kell, a Népligetben még beszerzek néhány újságot az útra az mp3 mellé. Szívetmelengetően két újságban is Dénesbe botlok, ráadásul a Hot-ban több oldalon át. :)
A buszon mindennek ellenére nagyon nyűgös vagyok, valaki nem fürdött körülöttem előző este, az összes még élő öregasszony a buszon van és mind cukorkát zörget már indulás előtt.
Közben el is olvasom a Hot-interjút és újra elámulok, hogy ez a huszonéves srác honnan csöppent vajon erre a földre.
Egy fellépésén énekli Javert dalát (Nyomorultak), el is mélázok, hogy ezt még élőben is milyen jó lenne majd hallani. A Sztárbansztárban annyira jól hozott egy-egy színjátszási dolgot, hogy még ki tudja merre halad majd az úton, és valahol mintha olvastam is volna, hogy egy-egy negatív szerepet hogy kipróbálna.
Mindenesetre az álom Nyomorultak színlapom újabb módosításon megy át.
Közben Veszprémbe érünk (8,41), az illető illata, tovább erősödik, lassan már magamban sem vagyok biztos. :)
Sajnos a buszon nem megy a wifi, így csak marad a sima olvasás és zene.
Kicsit késik a busz, de fél 11-re Bögötére érek, apám szokás szerint már ott vár, már ki tudja hanyadszor.
Jól beebédelünk, aztán megyünk Sárvárra, mert van intézni valónk is, meg vásárolni valónk. Az első meglepetés a bankban ér (a város egyetlen OTP-fiókja), ahol kiderül, hogy font-ot nem tudnak bevenni és betenni a devizaszámlámra (amit náluk vezetek), még az sem biztos, hogy Szombathelyen bevennék... meglepődök és megyek tovább. Szemben van egy jó kreatív bolt, nagyon jófej nővel találkozom újra, még jót inspirálódok is nála adventi naptár ügyben. :)
A város szélén amíg a szüleim 'futnak' egy kört a Tesco-ban, én beugrok a Deichmannba, sikerül is találnom egy vágyott cipőt, ami máris karácsonyi ajándék számomra. Persze nem ment könnyen, mert alig találtam meg az előadót, jó 5 percig vártam, mire találtam kettőt is beszélgetve a bolt végében... aztán nem volt meg a 37-es cipőm párja, és még a 38-asé sem. Újabb 5 perc keresés...
Közben nagyon múlik az idő, pedig haza kell érnünk egy avatásra, ami pont a házunkkal szemben van.
Bár továbbra is bögöteinek tartom magam, különösebben nem szoktam részt venni a falu életében, de ezt most fontosnak gondoltam.
Az I. és II. világháborús emlékművet most újították fel és avatták fel. Kb jó félórás ünnepség volt, de nagyon szép és nagyon megható - és elgondolkoztató is egyben. Bögöte egy kicsi falu, és ehhez képest (is) nagyon sok lakója/katonája veszett oda...
Aki facebook-os, neki tudom mutatni az összes képet: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.827172997334910.1073741893.346179878767560&type=1
A polgármester - szokás szerint - nagyon találó beszédet mondott fejből, aztán a plébános sem maradt el, ő ezt is felolvasta:
Még egy kis cikk is megjelent: http://vaol.hu/sarvar/a-ket-vilaghaboru-hoseire-emlekeztek-1658281
Sajnos kevesen voltak, azt sem értem, hogy vajon a helyi iskolások ilyenkor vajon hol voltak...?
És ha már úgyis fel voltam öltözve, felszaladtam akkor a temetőbe megemlékezni a nagyszüleim sírjánál:
Aztán letesztelem apám idei, friss főzésű pálinkáját (talán még jobb lett, mint a tavalyi :) ), aztán jó kis hazai vacsora, stb, stb. :)
Bíborkát is felélesztettem :)
4. nap - október 31. - péntek
Mivel mostanra kábé három napi alvás hiányzik belőlem, a fáradtságtól most sem sikerül aludni, meg még egy kreatív dolgon is gondolkozom.
Mára várjuk - vasárnap reggelig maradóan - a keresztanyámékat, mert persze máskor nem értek rá jönni, úgyhogy fél percnyi pihenés sincs kilátásban. :(
10-re be vagyok jelentve Jánosházára a kozmetikushoz, semmi kedvem menni, végül mégis tök jó élmény lett.
Kicsit sokkol a rengeteg saját holmim a szobámban, így könyvbe sem kezdek bele, mert azt sem tudom, melyik is legyen. Nem találom meg elsőre a dvd-ket, sem a pizsomámat előző este. Nem jó ez így, sokkal nehezebb, mint amikor eleve nincsenek a dolgaim körülöttem. Újra megfogadom, ha egyszer beköltözöm majd valahova, és a három helyről összehordom egy helyre a dolgaimat, SOHA többet nem leszek onnan távol fél napnál többet...
5. nap - november 1. - szombat
Ez a nap a konyhaszolgálat napja, alig várom, hogy este legyen... Nem tudok arra gondolni, hogy ez egy tök jó nap is lehetett volna más esetben. Ebéd után már ki kell szabadulnom, ezért kihagyom a du-i misét és kimegyek segíteni egy kis őszi munkát apámnak a kertbe. Nagyon szép idő van, nagyon jól is esett a friss levegő. Még találunk szőlőt is. :)
Este még újra kiszaladok a temetőbe és a vacsora után meglepetés vendégek jönnek, tesómék. :)
Este még megnézem az X-faktort, különösebben nem köt le, viszont semmi más nincs a tévében valahogy.
6. nap - november 2. - vasárnap
Hosszú és zsúfolt nap, valahogy megint elérzékenyülök a nagy búcsúzkodásban. Reggel pakolnék, de mit is tegyek a bőröndbe? Egy-két dvd-t beteszek, meg szentimentális vagyok, kell a bögötei alma meg a bögötei kifli. Ennyi.
Egy óra előtt érkezünk meg Pestre és én már megyek is tovább egy gyors öltözés után. Van némi kavar már megint, mert alig tudok BKV vonaljegyet venni, el is határozom, hogy fellázadok a BKV-nál...
Mozi az első program, nagyon vártam ezt a filmet, örülök nagyon, hogy sikerült még valahogy bepaszírozni a táncrendbe. :) Bármikor újranézném. Nagyon szép történet, még ha nem is egyszerű. Aztán zseniális alakítás, zseniális képekkel, és nem siettet semmit a rendező.
Nagyon szép a zenéje is: https://www.youtube.com/watch?v=FJjugd7VIFA
A film címe: A bíró
Előzetesek:
Valamennyire összelapátoltuk magunkat és mentünk tovább az eddigi törzshelyünkre, a Szamosba. Eddigi, mert berágtunk rájuk olyan nagyfokú drágítást csináltak tavaszhoz képest is - megint. Itt követtem el az országtorta kóstolást is. :)
Szülinapoztunk újra, bár már nem csak nekem. :)
Aztán még mindig volt program: Mamma Mia - a Madáchban, nekem még ez is szülinap volt. Főleg, hogy kivételesen a javunkra változott meg a szereposztás, így megkaptuk Koós Rékát. :)
Itt találtok néhány videót is: http://www.madachszinhaz.hu/showvideo.php?id=2157
Röviden a véleményem:
Nagy buli volt egy passzív közönséggel... Muri Enikő jó volt Sophie -nak, Koós Réka meg jó volt az anyjának :) Bár fura, mert még nagyon fiatal azért ilyen anyaszerephez, de hangban olyanokat tolt, hogy csak néztem! :))
Egy-egy dal nem tudom honnan került oda, még csak nem is tűnt Abba-dalnak.
A három pasas gyenge volt, leszámítva Hajdú Steve -t.
Az 'öreg' barátnőkből Détárr Enikő már pusztulás alatt, se beszélni, se énekelni nem tud, az arca csak vicsorítani képes, amúgy a két mű melle is túlméretes, már elnézést.
Viszont Sáfár Móni olyat játszik, ő a másik barátosnő, hogy kegyetlen! :)) Bár azt is el kell ismerjem, hogy hosszú tízpercekbe telt, mire leesett, hogy ki is ő, olyan más volt.
Sky volt még nagyon gyenge, és nagyon hamis...
Egy -két dal máshol volt, legalábbis a filmhez képest. Érdemes megnézni, amúgy meg még mindig a film az igazi :)
A végén nagy bulira van lehetőség (bár megzavar a magyar szöveg), fel lehet menni a színpadra, lehet fotózni, stb :)
Hazafelé eszembe jut, ahogy a dalok kavarognak a fejemben, hogyha még a Rómain laknék, most még megnézném a filmet is...
7. nap - november 3. hétfő
Utolsó nap, a visszarepülés napja.
Továbbra sem megy az alvás jól, 6 után fel is kelek és elkezdek összepakolni. Még egy időpontot kiosztottam mára, addig pedig még van intéznivalóm, bár így sem sikerül mindennek a végére járni. Hamar eltelik a nap, délután véglegesítem a pakolást még, aztán időben ki is megyünk a reptérre. Megint sikerül ingyen feladni a bőröndöt, még megveszem az új Coelho-könyvet, és újra locsolok a kedvenc parfümömből. :)
Erős fejfájás áll be, gyorsan beveszem a fájdalomcsillapítót, biztos ami biztos. Egészségileg nem jó a visszaút, erős hányingerem van végig, igyekszem nem taccsolni, aminek nem kedvez az erős turbulencia sem féltávon... Veszek egy kólát, mert állítólag az ilyenkor jó, és valahogy túlélem a visszautat. (Arra csak másnap jövök rá, hogy a napi három kávé+kóla okozta koffein túladagolás nem kedvez továbbra sem az alvásnak.)
Nagyjából időben földet érünk végre és most jön még a nagy feladat, egyik terminálból átjutni a másikba (ami között azért van távolság). Sikerül a manőver, még negyed órát van is időm leülni, mire jönnek Jutkáék (én fél 10-kor landoltam, ők 10,15-kor), hogy együtt jöjjünk haza kocsival. Simán találkozunk, Alex kicsit csalódott, mert ő az apjára számít (akit még meg kell találni), viszont Matyus öröme jól esik, meg a nyálas cuppanós puszik is. :)
Valamikor fél 1 felé sikerül ágyba kerülni, és bármilyen fura is, jólesik végre a 'megszokott' ágyban lenni...