Önismeret

Az Önismeret egy ideje érdekel, főleg, hogy valamennyit már tettem is érte, de még mennyit lehetne.

MP következő írásával ma találkoztam:

Ne többet !

Egy-egy inkarnáció jelmezét, maszkját leveti ugyan a lélek, de a szenvedélytől, amely működtette, nem tud megszabadulni. Újra és újra megpróbálja ugyanazt. Más testben, más arccal, más életben – de ugyanazt. Nincs még túl rajta. Akármennyi szenvedést okozott is neki, akármilyen bukást, akármilyen keservesen jött rá arra, hogy „Ez nem megy!” – mégis visszahozza a szenvedélyét, és újra akarja élni, mert nem jutott el a tudatosulás végpontjához, az „Ezt ne többet!” felismeréséhez.

Ezt az ismétlést látod a történelemben is. Hiába vesztettünk el egy borzalmas világháborút, hiába tapasztaltuk egy-egy téveszmének az iszonyatos következményeit, újraszüljük és újraéljük, másképp, de ugyanazt, hogy még iszonyúbbat bukjunk – a halálélmény ugyanis kevés a „Ne tovább!” felismeréséhez. Minél sekélyesebb az önismeretünk, annál kevésbé okulunk a saját vétkeinkből. Az önismeret ugyanis azt jelenti, hogy fölismerjük: életünket nemcsak a körülmények hatalmában éljük, de magunk csináljuk is. És ezért önmagunkat tesszük felelőssé a saját sorsunk alakulásáért. És ez nagyon nehéz. Manapság szinte lehetetlen.

http://mullerpeter.hu/2014/10/17/ezt-ne-tobbet/