Majd egyszer...

A tegnap nap margójára még írnék valamit, igazából tegnap volt meg az igazi gondolat, csak este már mégsem írtam, viszont szeretnék kiemelni néhány képet tegnapról.

Azt tudjátok, hiszen sokszor írtam, mondtam, mutattam, hogy az őszt nagyon szeretem... Lehet, hogy a színei miatt, lehet, hogy mert őszi vagyok és nekem mindig inkább innen indul az új év, nem tudom... 

Lehetne gondolni az elmúlásra is, hiszen elmúlt a nyár - de végre föl lehet venni a pulcsit :) De annak is örülök, mert imádom a havat, és ahhoz először ősz is kell legyen, majd tél, igaz-e? :) Tehát sokkal inkább kezdet nálam és nem elmúlás.

Na, de tegnap megint ahogy bóklásztam láttam együtt időseket harmóniában, kettecskén (családokat is, de az másik gondolat). Ültek, mentek, hallgattak együtt. És akkor a szép aranyló nagy fa alatt megint láttam a generációkat és a nap (remény)sugarait:

Mellém nem tudtam nézni, mert nem ült ott senki, így hát felnéztem...: