Függőnek lenni :)

Ma reggel e-mailben elindult egy beszélgetésféle, és ez lett a végeredmény:


Bakker, hát ez van. :) Ez (is) vagyok. :) Hogy honnan jött ez megint? 

Szerintem gyerekként is oda voltam már. A 'luszeszita'-ra, meg az 'eszmeralda'-ra, az Isaura-ra is emlékszem foszlányokban. A Forsyte Saga és a Tövismadarak esetén csak a címre, igaz nem, az utóbbinál a papra mérgesnek kellett lenni, nagyanyám pipa volt nagyon, úgy emlékszem.
De aztán (nem sorrendben) jött a Dallas, a Guldenburgok öröksége, a Duna hercegnője, a Paradicsom Szálló, a Falkenaui erdészház, Szomszédok (!!!), Életképek, a jó ég tudja mennyi német családi sorozat, ki ne hagyjak egy fontosat se! :)

Na, ugye a Szívek szállodáját egyesével is imádtam, hát még amikor M-től (Isten áldjon!) megkaptam dvd-n az évadokat. Hát, onnantól nem volt megállás. Időnként újra-újranéztem a teljes dvd-ket, akár egész hétvégén semmi mást... /Ex/Padtárs már rendre tudta (bár nem tudom honnan) mikor van Szívekszállodája-időszak... Mondta ő, akinek minden szitura volt egy emléke a Jóbarátokból... :)
A kitelepülésem egyetlen rossz dolga volt, hogy nem tettem be a Szívek szállodájából egy évadot sem, mert azt hittem már meggyógyultam. :) Hát nem... Most hozok párat, sőt, a Bookline már szinte bagóért utánam dobja a rendes dobozost, így már meg is rendeltem megint egy évadot, és márcsak egy hiányzik (7 volt összesen) majd ezen kívül, így örök vénségemig kitart, mert van a másolt és van az eredeti. :) Nem lesz gond, be vagyok biztosítva. 

Aztán sok évadot kevés idő alatt végignéztem a Dr. House-ból, de az kezdett megártani, mert éjjel már vesékkel álmodtam meg egy karcolásból úgy éreztem, jön a vég rövid idő alatt. :)
Aztán a Cobra 11-et is imádtam, vagy még jóval előbb a Borostyánt, a Szívtipró gimit, meg jajj, ahogy így írok egyre rosszabb a kép, azt látom. :)

De nem túl távoli az emlék a Downton Abbey kapcsán sem, ahol konkrétan nem aludtam, míg végig nem néztem, és mivel az évadok közt volt szünet, hát napokba telt míg mással is tudtam foglalkozni... Vagy a Heart of Dixie, amiből még nem is jutottam messzire, mert nagyon kellene még belőle sok évad!
Aztán a Gran Hotel, hú, attól teljesen kész voltam, emlékezhettek! :) Dehát idetartozik a Hacktion is akár, pedig az nem is folytatásos.

A folytatásos  legnehezebb ügy, az egyenkéntit valamivel könnyebb abbahagyni... :)

De a Terápia I. évadát is zombi-üzemmódban bámultam végig, ráadásul Bíborka kicsinyke arcán. És hát Terápia, itt vagyok - II. évad indult tegnap a HBO-on, és a dögök az első öt részt nyilvánossá tették a honlapon, regisztráció nélkül (az elsőt is engednék ugyanitt visszanézni, de ellenállok - még - , amúgy is keveset és rosszul alszom).

Mert az van, hogyha egy-egy részt megnézek, az is izgi, és aztán ideges vagyok a vége után tíz percig, hogy na, akkor mi is van. Ha ugye egy egész évad itt van dvd-n, vagy online, az megnyugtatóbb, így csak 10-20 résszel később érzem ugyanezt, ha nincs nálam több belőle...
Vagy ugye van az a felelősség érzés (halványan), hogy reggel arccal kellene felkelni és csinálni a dolgom... De ha egyszer nem bírom abbahagyni - a lélektani utolsó határidőm egyébként az 1 óra, akkor akármi is van, leállok.
Visszagondolva és látva a család többi tagját, nem is csodálom, hogy én ilyen lettem. Elég ha arra visszaemlékszem, hogy szeretett drága nagyanyámhoz jobb ha nem indultam el a kedvenc sorozata alatt, és jobb ha vártam még plusz negyed órát, hogy a hatás múljon. :) 
De pl. Anyámat is tudom, hogy melyik a napból az az egy óra, vagy fél óra, amikor jobb, ha nem hívom, ennyi neki is jár. :)

De aztán még rendre jutnak eszembe a kisebb sorozatok, amik csak pár részesek, azokat meg szigorúan csak együtt szabad, mint a Büszkeség és balítélet, vagy az Abigél, stb...

Szóval nem kérdés, függő vagyok. :) Tízes szabállyal vagy nélküle, megállapítottam. :)
... és bár nem teszek posztert a falra, de posztolok... némi töprengés után jött a megvilágosodás és M-től a megerősítés,hogy a XXI. században a kettő ugyanaz... :) És hát poszt és poszter... na... :)