Vasárnapi szentimentalitás

Na kérem, hát a vasárnapi netezgetés, olvasgatás megint szentimentális hangulatba ejtett. :)

Nem tudom, hogy honnan, de megint rámtalált a Kormorán - Ki szívét osztja szét c. dal, be is ragadt... és közben meg mindfélét nézegettem itten...

Aztán a facebookon is lett néhány ismerősöm a héten, pontosan három, mind az egyetemről (SE). Ami az érdekes, hogy mindhárommal szinte napi kapcsolatban és két metromegállóra voltam... éveken át... És egészen félelmetes, amibe belegondoltam, mert tényleg nincsenek rendben a világ (ideértve az enyémeket is) dolgai/kapcsolatai... Semmit nem tudtam róluk... A háromból az egyikkel sosem találkoztam... A másik kettővel az utolsó heteimben találkoztam... A háromból kettőnek kisbabája született, mióta már nem vagyok ott. Az egyik kb pont addig dolgozott, amíg én is... A másik szinte épp akkor lett várandós, amikor az utolsó napjaimat töltöttem ott... Az egyik kisbaba (mindkettő fiú) gyönyörűbb, mint a másik... És elnézve a lányok profilját, a háromból kettő érdeklődésileg egészen hasonló lehet hozzám... És korban is... És csak telefonon értekeztünk és csak a mindennapos sz..-os munkaügyekről, és azért, hogy mások csip-csup ügyeit elintézzem... Luxus volt, belátom...

Aztán most az egyiknek az esküvői képeibe néztem bele, hát, látványilag kb az enyémet is így készíttetném el, vagy készíteném el, figyeljétek csak (a csokra is gyönyörű volt):