Augusztus 20.
Többször írtam már, hogy különösebben nem tartom magam túl nagy hazafinak, de mostanában, főleg így messze lehet, hogy ez változik vagy valami ébred. Augusztus 20-a van, és nemhogy nem vagyok otthon, sem munkaszüneti napom nem volt, jó nehéz napom volt. Extra hosszú sok extrával.
Egész nap a fejemben járt, hogy ilyenkor reggelente az m1-en mindig a zászlófelvonással és a tisztavatással szoktam kezdeni. Hogy utána mindig volt egy-két jó műsor a tévében vagy valahova elmentünk. Hogy Pesten párszor néztem igazi, élő tüzijátékot ilyenkor, csak annyira utáltam a tömeget, hogy inkább a tévében, bár azt 5 perc után szoktam unni. Mert valaki vagy az ég alatt áll és ámul, vagy egészen más. Idén kicsit ezt is másként érzem.
/Egyik éven közös tüzijáték nézést terveztünk egy teraszról. Akkor én már a rómain laktam, és a teljes rakpart le volt zárva rendezvény miatt meg a várható tömeg miatt - amit én valahogy nem kalkuláltam, szinte gyalog mentem fel Budára... Nem hogy elkéstem a nagy előhangolódásról, de majdnem az első rakétákról is ... - aki még ott volt, az most felidézheti és elmesélheti, hogy miről maradtam le addig.../ :)
R lánya még mindig itt van, de szerencséje, hogy péntekre már jegye van, mert lehet, hogy inkább már vennék neki egyet... R hetek óta szabin van, de ma elment éjszakára dolgozni... J túlórázott, tehát elmúlt 8 (otthon már lőtték a tüzijátékot), amikor még meséltem a kicsiknek (bár ez jó volt), amikor lentről pohárcsörömpölést hallok - a lányka megint ügyes volt... Közben megjött J, tehát leváltott, rám még várt a konyha... Ekkor már tudtam, hogy most aztán megcsinálom végre az augusztus húszt! :)
Szóval, begyújtottam egy mécsest, hoztam fel egy pohár bort és betettem youtube-ról a tavalyi tüzijátékot (mert pár napja valamiért csak hallom a magyar tv adókat, de nem jön be a kép).
https://www.youtube.com/watch?v=m7s8rB9Gx4wÍme az én ünnepem pizsomában:
Amíg ezt posztolom, a pohár kiürült, a zene a végére ér, én meg megyek és alszom lassan. :) És valóban igaz, hogy az ünnepet az ember magában csinálja és kelti életre, hogy éppen hol van, az majdnem mindegy... És miközben ezt írom, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szeptember 18-ra szabadságot kérek és megünneplem magam.
De még idemásolom, amit az egyik kedvenc pápám írt erre a napra:
Ferenc pápa minden magyarnak üdvözletét küldi
Augusztus 20-a alkalmából írt Áder János köztársasági elnöknek a szentatya. "Szívélyes üdvözletemet küldöm Excellenciádnak és Magyarország minden szeretett állampolgárának abból az örömteli alkalomból, hogy Szent István védnöksége alatt most lesz nemzeti ünnepük.
A Mindenható Isten szerető gondviselésébe ajánlva a nemzetet, imádkozom azért, hogy minden magyar továbbra is egy igazságra, az igazságosságra és az egységre épülő társadalom megteremtését segítse elő" - írta az egyházfő.
Még két érdekesség a mai naphoz...
Délután épp a napközis foglalkozást tartottam (vegyesen magamtól, magyar és angol gyakorlóból), mikor R megkérdezte, hogy már magyarul is írnak-e... (!) Pf... mondom azért az korai lenne... Szerinte meg nem is kell... - hát, no comment... mindezt épp ma.
Pár napja megint előkerült az arcfestős cucc, Matthewra egymásután varázsolom a különféle arcokat, Alex ennél megfontoltabb, neki hol csak egy kicsi pók kell vagy egy angol zászló... Tegnapelőtt, amikor épp kérte az angol zászlót, kérdeztem tőle, hogy magyart nem kér-e... Nem kért... És kérdeztem, hogy, tudja-e, milyen... Tudta... Ajánlottam, hogy csináljuk mindkettőt, hiszen ő legalább annyira magyar, mint amennyire angol... Szerinte csak angol... (köszönjük Apuka!!!)... Mondtam, hogy azért ez nem így van, de nem erőltettem, felvakoltam rá az Union Jack-et. Ma reggel (különös egybeesés!) kérte, hogy festhetne-e a karjára, mindkettőre magyar zászlót... Hát persze, mondtam és tiszta vizet engedtem a tálba... :)
És most "átkapcsolok" az M1-re és meghallgatom a Budavári Palotakoncertet :)