Napihepik

A tegnapi nap sikere az enyém is, meg nem is. :) Itt egész más az iskolarendszer és így egész más a követelmény a gyerekek érettségét illetően is. Matthew a négy évével ősztől amolyan iskolás féle lesz, és le kell tudj a nevét meg még elég sok mindenre kell gyúrni addig. Amikor januárban megjöttem a ceruzát nem tudta megfogni, sem rajzolni, se semmi nem ment. Aztán megnyitottam a házi napközit és minden délután komoly gyakorolgatás megy, mindig addig, amíg épp bírja, mert mint emlékezetes, vagy elalszik az asztalra dőlve vagy fúj kettőt és közli: Efááááááájattam... :) Szóval ez a kis mocsóta egyre ügyesebb és lelkesebb, így aztán tegnap előtt fejből lebetűzte egyedül a nevét (nem könnyű, mert valaki Mettyúnak ejti, valaki meg Mefjúnak, ehhez képest van benne M A T T H E W), aztán tegnap meg leírta a táblára. 

Egyik szülője sem hitte el...

A mai napihepim nem kevés WELL DONE az angolos hasításom alkalmából és előtte egy totálisan egyedül készített isteni pizza (három készült, alig van belőle).