Heti MP

Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál.

Biztos figyelted már magad: ha nevetsz, fölülről nevetsz. Kívül és fölül vagy a drámán. Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz.

Minden nevetés: felszabadulás. Ilyenkor nem baj a baj. Azon is nevetsz. Zorbász, a görög, aki nevetni tanította barátját, akkor röhögött a legjobban, amikor életük terve összeomlott. "Uram! - kiáltotta a fiúnak röhögve a romok között. - Látott már ilyen gyönyörű összeomlást?!" És ezután következett a híres Zorba-tánc. A szirtaki. Lassan indul, aztán gyorsul, egyre gyorsul, s a végén önfeledt, közös pörgésben végződik.

A nevetés szentebb, mint bármilyen komor szentség. Az emberben lévő legspirituálisabb élmény. Egy magasabb világ élménye. Felhők feletti napfény élménye. Gyerekek a Napot mindig röhögve ábrázolják. A görög színházakban, ha a tragédiák befejeződtek, utána komédiát játszottak.

A szabad emberek anyanyelve a nevetés. Figyeld meg, ha valamin nevetni tudsz: szabaddá válsz. És erősebbé. És ez kölcsönös: ha érzed az erődet, derűsebb is leszel. A legszebb feladat az embereket megnevettetni. Ennél csak egy szebb van: ha magadon tudsz szívből és őszintén nevetni.

Müller Péter