Napihepi

*szerda*

Tegnap ünnepeltük Alex 6. szülinapját és ezzel kapcsolatos közvetve a tegnapi egyik legjobb pillanat, érzés. Pár éve, az utóbbi években elkezdtem megszeretni a saját szülinapjaimat, mert valaki annyira várta, hogy eljöjjön az Én napom és ünnepeljünk, hogy nem tudtam nem szeretni ezeket az ünnepeket. :) Így egyre jobban szeretem másokét is.

Tegnap is nagyon készültünk (majd mutatom a tortát is), és az ünnepelt kicsit később ébredt, már mind ébren voltunk a földszinten. Egyszer csak gyermeklépteket hallunk a lépcső felől (csak a kisgyerekek tudnak így topogni) és éneklést, hajnali dünnyögést. Ahogy közeledett, felismerhetőbb volt a dallam (Happy Birtday), és nem vette észre, hogy a konyhában állunk, csak ment le a lépcsőn és énekelve köszöntötte saját magát. Rögtön elgondolkoztam, hogy melyik szülinapomon örültem úgy, hogy énekeltem már reggel saját magamnak... És Ti?