Napi hepi

*péntek*

Tegnap két igazi jóérzésű pillanatom is volt, amire most is nagyon emlékszem.
És figyelem, a kettő között sok óra eltelt, mégis rokonok :) Gondolom, ezek sokat elárulnak rólam.

Az egyik még reggel történt, amikor az iskola-ovi körből hazafelé jöttem ragyogó napsütésben és csicsergett minden, és olyan jó volt szippantani egyet a világból, és felnéztem, hogy mi alatt járok éppen, hát íme:


A másik késő délután volt, miután letelt az ovi-iskola-egy órányi játszótér és alig másztam már :) , és csak mentem ahogy vitt a járda. És egyszercsak bódító virágillat és édes pillanat. Mutatom:


A kerítés előtt mégegyszer ennyi illatos és csodás jázmintenger! Naponta 2-3-szor mindig elmegyek ezelőtt a ház előtt, és már vártam, hogy mikor borul virágba az egész (na nem ezért járkálok ott), és már ki is nyíltak, de reggelente hideg van, akkor bezár az illat, de tegnap délután valami mesés volt, nagyon rég nem csapott meg ilyen intenzitás. :)

Szóval hepiség volt. :)