"nagyon várok"

Ma "nagyon várok" - ez van a fejemben és jön is hozzá néhány történet.

Kicsi Matte mondja azt, hogy "Berni, én nagyon-nagyon várok", ha valahol sokat kell várni, vagy leginkább türelmetlen+unatkozik. El lehet képzelni ehhez azt, hogy még nincs négy éves, és ő egy tevékeny gyermek. :)

Na, szóval ma én is várok, mert Grammy-díj átadó van, és a jelöltek között van többek között Pink (az utolsó kb 3-4 hónapom nagy kedvence, és rengeteg élményem is kötődik hozzá amúgy is) az egyik kedvenc nótámmal: Just give me a reason.


Nos, ehhez még valami kapcsolódk:
Múlt héten Londonban már hosszú percek óta szemeztem egy táskával (előtte többel is - de úgy rendes áron volt, tetszett is, stb)... Ja, hát van így, ugye? :) Szóval álltam ott és győzködtem magam, hogy kell-e ez nekem (micsoda kérdés!), meg különben is, nem kéne költeni, de közben meg 50 %-kal volt olcsóbb, áttevős, nyárt leszámítva mindig jó lehet és praktikus, meg jópofa, meg különben is... 

Róla van szó:

Szóval állok ott bambán, melegszem a dzsekiben, stb., amikor a rádióban meghallottam egyszercsak ezt a bizonyos dalt, és ott és akkor megrohant ezer dolog és tudtam, nem kell annyi ok meg érv (reason=ok), mindezek hatására már majdnem a sírás kerülgetett, megfogtam a táskát és a pénztárhoz mentem. Az eladó lány még kérdezgetett, hogy minden tetszett-e, meg milyen szép táska milyen jó áron, stb, és mire visszaadott meg elcsomagolta, stb., de nem is voltam talán teljesen magamnál. Mindenesetre amint kiléptem a boltból, véget ért a szám is, és nekem lett egy táskám. Egy újabb táskám. :)

Ja, és ehhez még hozzátenném, hogyha nem lenne olyan hihetetlen, biztos lennék abban, hogy tegnap Pink-et láttam elmenni mellettem Londonban az Oxford Street-en néhány shoppingolós szatyorral...