Emlékek
Decemberben már nem volt idő sem lehetőség, hogy egy csomó érzést, dolgot posztoljak. Gondoltam, hogy Majd... de szerintem most meg már nem olyan ... tehát az előzetes tervekkel ellentétben most úgy gondolom, hogy mégsem írok arról, hogy miért is jöttem el, mi vitt rá, mi okozta, milyen volt a költözés, a feszített december, stb... talán majd egyszer... Meg nem történtté azonban mégsem tenném az egyetemen töltött majdnem tizennégy évet (na jó, 2014 májusban lett volna 14 és közben egyet nem is voltam, de akkor is...)...
Így jöjjön most két olyan kép, sőt három, ami fontos volt - és az is marad.
Ebből a kupacból csak a madzag maradt.
A tűzőgépet elhoztam magammal, ezt az egyet már biztosan senki nem találja meg az asztalomon. :) Akkor kaptam vadonatújan, amikor kezdtem 2000. májusában. Azóta mindig magammal vittem a költözések során, amikor egy évig passzív voltam, arra az időre elzártam. :) Sok mindent az irodában hagytam, diszítéseket, bögréket, tollakat, kosárkákat, azok nem hordoztak különösebb többletet bizonyos értelemben, de ezt a kék csodát ezt valamiért nagyon szerettem.
Mindig egy filmrészlet is eszembe jut ehhez: