Heti MP

"Amire hangolod a lelkedet, azt fogadod magadba. Annak leszel eszköze, tettestársa, megvalósítója."

Úgy képzeld el a lelkedet, hogy adó és vevő egyszerre. De ezt a titkot csak kevesen tudják. Azt hiszik, csak vevők, s nem tudják, hogy szüntelen adásban vannak.

Nem tudják, ha szomorúak, a világ összes bánatát magukhoz vonzzák. Van egy bánathang, egy központi bánat adatbank, s összekapcsolódnak vele. És ilyenkor minden borút, minden szomorúságot magukhoz húznak. Nem csak a saját könnyeidet sírod. Minden szomorúság médiuma leszel, s hozzád járnak mind a láthatatlan szomorúak és vigasztalhatatlanok.

Ha nagyravágyó vagy, magadhoz vonzol minden nagyravágyót és minden hatalomra szomjas embert. Köréd gyűlnek, és saját szomjúságukkal növelik a te szomjadat.

Ha az érdek mozgat, s az önzés eluralja a lelkedet, ne számíts önzetlen barátokra. Az önzésed hívta őket a közeledbe, mert saját önzésük rezonált a te lelked hívószavára, s csak addig lesznek a barátaid, míg számíthatnak tőled valamire. Ha gyenge vagy, otthagynak; ha erősebb, tartanak tőled, de csak addig, míg valóban erőt mutatsz. Ne lepődj meg, ha előbb-utóbb eltaposnak. Te hívtad őket.

Lelkednek erről a hangoltságáról feltétlenül tudnod kell. Mert az embereket nem a szavaiddal vonzod, hanem azzal, ahogyan „rezegsz” – a rezonancia törvénye működik itt. És ez nem a tudatos gondolatod. Még csak nem is az érzéseid. Ez kifejezetten lelked energiaminősége, mert a lélek nem egyéb, mint egy láthatatlan energiatömeg, melyet tudattalan ösztönerők, vágyak, késztetések, hiedelmek, szomjúságok és különféle hitek vagy hiedelmek irányítanak.

Ha dühbe gurulsz, magadhoz vonzod az indulatokat. Ha nyugalom árad belőled, megnyugszik a környezeted. Az emberek „szőre visszasimul” körülötted. És az már rajtad múlik, hogyan tudod magadat behangolni. Mert ha a nyugalmat csak erőlteted magadra, semmit sem ér. 

A rezgés számít. A húrok feszültségén múlik a szép muzsika. Túl laza vagy túlfeszült húrokon nem lehet szépen zenélni. Csak káoszt és zűrzavart teremteni. Hangold magad az önzetlen szeretetre.

Müller Péter