Egy hét a színház jegyében
Az elmúlt hét a színház jegyében, bűvkörében, sajátos 'szagában' telt - és nyilván hangulatában. :) Pár éve (jó rég volt sajnos) ez nem volt oly ritka.... Bár a jegyek nem drágultak szinte semmit, vagy csak minimálisan, de még a csillárjegy (így hívjuk a távoli pontokat, utolsó kategóriás jegyet, ami bár a legolcsóbb, de sokszor olyan, mintha már az utcán ülnék és a színpad egy része már takarásban van) is néha sajnos havi luxus, így a 'ponthúzásnál' ez esett először áldozatul. Nagyon sajnos, mert az utazás mellett a színház a nagy hóbort. Ez a kettő képes arra, hogy engem kikapcsoljon és kivegyen a napi realitásból, látszólag rövid időre, amúgy meg hosszútávon képes idézni még. (Ja, és az a közös még bennük, hogy bármelyiket képes vagyok egyedül is élvezni, tehát szeretek egyedül - is - utazni és színházazni is.)
Szóval pénteken egy hete voltunk a Madáchban a Betörő az albérlő c. előadáson. Ami bár erősen egyszer nézős, de kikapcsolt és igazán jókat lehetett nevetni rajta.
Maga a történet kissé semmilyen, de jók a karakterek és a párbeszédek fordulatai. Nekem kicsit hosszú volt, szerintem lehetett volna egy felvonással elintézni, vagy legalább fél órát elvenni belőle, de tudom, az egész estés színháznak vannak szabályai.
A következő színházi jelenés ugye a Fantom-játék sorsolása és az azt követő díszlet-megtekintés volt, ami a szó leginkábbi értelmében volt Színház, így nagybetűvel. Ezeket a pillanatokat jól elraktam magamban, fontos esemény volt, és azóta is elmerengek azon, ami ott elhangzott, hogy egy-egy előadásnál milyen sok ember van ott (színészeken és zenészeken kívül) és két nap, amíg a díszletet berakják (nyilván ezért is játszák etapokban); hogy én ott aztán tökéletes illúzióban élvezhessem az előadást, mintha az a legtermészetesebb volna. Engem már egy zenekar összehangolt létezése is elbűvöl, de ez először nyilván a zeneszerző zsenialitását tükrözi. :)
Szóval hétfőn ott voltunk, amit amúgy is nehéz lenne feledni, főleg hogy már más bizonyítéka is van, amitől el is vagyok borzadva, de azért megmutatom:
Ezt követte szerdán a Ghost sajtótájékoztatója. Erre jegyünk is van pár héttel későbbre, de azért mindig más valamit már így az elején látni. :)
Jaj, hát ebből nemcsak a film sírós, de ennek a vége is. És egyébként egy remek előadás lett, bár az eleje kissé bárgyú és erőltetettnek tűnt az első szereposztásos főszereplőktől (Dolhai A. és Vágó B.), de aztán a végére nagyon klasszul csinálták. Aznap még Szulák A. volt nagyon-nagyon jó.
Kíváncsian várom a következő előadásunkat, amit elvileg a másik szereposztással (Kiskeró - Kerényi M. Máté - és Muri Enikő) látunk majd.
Na, és a színházi hetet Az Operaház Fantomja zárta május 30-án, amit pontosan 10 évvel ezelőtt mutattak be. Nagyon vártam, vártuk, a vége azonban kicsit felemás érzésű és élményű lett. Az ilyen jubileumi (évforduló vagy sokkerekszámos) előadásoknál azt szokta csinálni a Madách, hogy a duplázott, triplázott szereposztásból egy előadáson belül minél többen megjelennek és szerepelnek. Ez egy szép gesztus mindenki felé, kivéve annak, aki nem léphet mégsem színpadra, csak egy fél tapsot kap (mint aznap Nagy S. - Raoulként).
Sajnos Fantomból a háromból, illetve eredetileg négyből (Miller Z. már visszaadta; ő sokáig Raoul is volt - és mindegyiknek jó volt) már csak egy hallgatható - bár ő is sokszor elvisibálja (Csengeri A.). Sasvári S. már nem kéne, hogy ezzel próbálkozzon, Posta V. pedig lehet, hogy inkább Raoulnak még elmenne Homonnay Zs. és Magyar B. mellett (utóbbi nem tetszett). Na, és a leosztás az volt a két Christine mellett (Mahó A. és Fonyó B.), innen is három színésznő távozott az évek során (Bíró E., Király L., és Krassy R.), hogy bár míg ők egy-egy felvonást játszottak (a két Raoul ugyanígy), a Fantomok 1/3 előadásokat kaptak és sajnos a gyengéje maradt a végére, ami pedig nagyon szép rész és a kedvencem is, bár elég sok kedvenc részem van ebben az előadásban. Többször volt a este során, hogy minden Fantom, minden Raoul, és minden Christine a színen volt, egyrészt staféta -átadáskor, vagy hatásfokozásként. Rosszmájúan mondom azt, hogy a végén kisegítésként is. :) Mert hogy bónusz dalt kapott Miller Z. és Király L. - és Lindácska olyannyira nem tudta volna elénekelni még így sem a dalt, ha a legvégén a másik kettő nem segít rá, hogy nagy ciki lett volna. Szegény nem is tudom, hogy mi a csudának vállalta el, túl sokáig nem játszotta. Bár én legelőször vele láttam és akkor még elég laikus és zöldfülű musical-rajongó voltam, már akkor is feltűnt, hogy csak kóvájog a színpadon és nagyon észben kell tartsa, hogy a rendező mit is mondott, hány lépés után kell megálljon.
Na, és volt még egy extra produkció: Szabó Ádám és Horgas Eszter, ami amolyan "nem volt rossz, de meglettem volna nélküle"- típusú volt.
A rendezőről még el kell mondjam, hogy Szirtes Tamásról, személyes kedvencemről van szó, akivel nem lehet úgy találkozni a színház környékén, hogy ne köszönne az embernek, korábban is volt vele ilyen élményem, meg így jártunk az előadás előtt is. A hétfői napon is nagyon-nagyon szimpatikus volt, meg szeretem, hogy lelkes, és általában normálisakat mond.
Hát nagyjából így zajlott az elmúlt hét. :)