Napi bölcs


Egy nap­ját nem tudom meg­fogni és körül­ha­tá­rolni éle­tem­nek, mert a mai napom­ban benne van a teg­nap emléke és a hol­nap vágya, sőt úgy érzem, hogy az egész múl­tam és egész jövőm bizo­nyos érte­lem­ben benne fog­lal­ta­tik min­den­napi éle­tem­ben. Aho­gyan sze­mély sze­rint foly­ta­tás­nak és kez­det­nek érzem magam a világ­ban, ugyan­így nap­jaim is foly­ta­tá­sai és kez­de­tei a tör­té­nelmi foly­to­nos­ság­nak, úgy mond­hat­nám: a jelen­ben léte­zem, és az időt­len­ség­ben élek. Néha majd­nem két­ség­be­ejtő ennek a tudata, más­kor azon­ban bol­dog­ság­gal tölt el az az érzés, hogy az egye­te­mes­ség része vagyok, s hogy a világ ezer tör­té­né­sét, az emberi küz­del­mek sok­ér­telmű­sé­gét, a ten­ge­rek vad­sá­gát és a virá­gok sze­líd­sé­get, a lemon­dás szo­mo­rú­sá­gát és a kez­de­mé­nye­zés örö­mét, a múl­tat és a jövőt egy­szerre hor­dom a tuda­tom­ban. Néha majd­nem két­ség­be­ejtő ez a határ­ta­lan­ság, (…) és én még­sem kívá­nok vál­toz­tatni rajta. Nem aka­rok eltelni magam­mal, nem aka­rok dog­mákba vakulni és for­mu­lá­kat szaj­kózni. Nem leélni, hanem meg­élni kívá­nom az életemet.

Kas­sák Lajos