Emlékezés

Tegnap éjszaka elment valaki nagyon messzire - vagy nem is tudom hova, aki nekem nagyon kedves volt és nagyon sokszor és mindig jó szívvel gondoltam, emlékeztem rá - és ez így is fog maradni. 

Ő tanított meg írni, olvasni, számolni, meg mindenre, amire egy 7 éves gyerek tanítható, nevelhető. A tanítónénim volt a szó legszebb és leggazdagabb értelmében. Az egyik számomra legkedvesebb pedagógus (a másik a magyar tanárom volt középiskolában).

Derűs, nyugodt lénye és kedvessége megváltás volt már alapból is a gyűlölt óvodai évek után. 

Három évig tanított mindenre, semmi másom nem volt, mint 5-ös (kivéve tornából a kislabda dobás miatt), millió piros pont és minden öt piros pont után jött a nyomdás maci, azok után ötösével pedig az óriási csillagok - rengeteg volt belőlük - egy napot sem hiányoztam, semmi betegséget el nem kaptam, imádtam iskolába járni.

Később a nagylányával együtt jártunk zeneiskolába zongorára, ez is nagyon kedves időszak miatta, mert így továbbra is találkozhattunk.

Elindított elsőben a körzeti Ki mit tud-on, ekkor még olvasni nem is tudtam, de így tanította meg velem a Mirzát. Kár, hogy akkor is izgulós voltam és nem ő tudott elkísérni - eldaráltam szegény Mirzát ott ijedtemben és a színpadi karrier ott véget is ért :)

Nagyon ritkán találkoztam vele a későbbi években, de akárhányszor találkozott a szüleimmel, mindig megkérdezte, mit csinálok és mindig üzente, drukkol és örül - és én is örültem. 

Teltek az évek, ő mit sem változott külsőre sem. 

Mielőtt Gréti elsős lett, drukkoltunk, hogy csak Ő, csak Ő legyen a tanítónénije - mert nála nincs jobb. De nem úgy lett, iskolaigazgató lett - fura, de nem örültem, mert éreztem felőrli majd... Hamarosan beteg lett nagyon, amiből aztán felépült- azt mondták. De nagy volt a harc, az iskola ekkor bomlott föl, a gyerekek sokfelé kerültek.

Két lányától kicsi lánykák születtek - picik még, az egyik most volt nemrég egy éves...

Sokféle zenét hallgattam már amióta tudom ezt a borzalmas hírt és egyiket sem találtam igazinak, míg egyet mégis:
Tőle tanultam először a Dó-ré-mi-t...
Akkor még nem tudtam, hogy a musical mi fán terem, meg honnan a kedves dal... - sőt most átgondolva, a maci-gyűjtési hóbortra is megtaláltam a választ, most hogy ezt itt leírtam... Nyugodjék békében, az emléke neki tényleg tovább él.

http://www.youtube.com/watch?v=xIjobdArtiA&feature=related