Vendégségek
Mostanában valahogy egymást érik a vendégségek a házban, némelyikről sikerül meglógni, némelyik *bemutatkozok, mégse legyen bunkó*-kategóriás és van az, amelyik bizony jelenlévős.... ilyen volt pl a ma délutáni is.
Azt ugye írtam, hogy J anyukája itt lakik hosszasan - már egy jó hónapja -, és a szomszédok bizony ezt tudják. Egyébként nagyon jófej a szomszédság, én is bírom őket.
Nos pár napja, vagy talán egy jó hete is van már, találtam bedobva egy cetlit, ami a kedvenc szomszédasszonytól jött (Marion), miszerint tudja, hogy itt a Mama, szeretné köszönteni és mondani neki, hogy "hello", mikor lenne alkalmas... Alig akartam hinni a szememnek, Jééé, mondom egy XXI. századi vizitkártya, itt Angliában, - rögtön a bizonyos Jane Austen-könyvek jutottak eszembe... :) Ha valaki érkezik a szomszédságba, azt biz illik meglátogatni. :)
Nos, ma volt a napja, hogy jöttek... és dobtam egy hátast. Ez a házaspár 70 fölött jár jócskán (J anyukája 76 lesz), de a Marion az ma legalább 15-öt letagadhatott volna magáról... Ki volt rittyentve, nem mondom. A férje Brian - aki szerintem a Mikulás - meg egy csudapofa :) 7 unokájuk van :)
Szóval Brian ma - mint mindig, amikor csak találkozni szoktunk - nem akarta hagyni kárba veszni az értékes időt, ismét tartott egy english lesson-t, mert hát mégiscsak... :) Nem volt rossz, bár azt meg kell hagyni, hogy R magyarázatait jobban szoktam érteni, mert ő tisztábban beszél meg jobban magyaráz - hiába ami megy, az megy :)
J anyukája nagyon izgult, hogy minek ez meg akármi, morgott már mindenkire reggel óta, ehhez képest amikor a Brian kezet csókolt neki, esküszöm elpirult :)
Marion áthozott egy gyönyörű albumot - természetesen Angliáról -, efölött ők eltársalogtak, nekem meg csorgott a nyálam, hogy mennyi klassz hely van még itt...
Hát, nagyjából ez volt, megitták a teát (!), ettek egy kis sütit, némi társalgás és bizony távoztak :)
És itt még nincs vége a sztorinak, mert J a másik szomszédasszonynak is fecsegett, és hogy a Mama milyen jól főz, és főleg az a gulyásleves, amit a magyarok esznek - ihaj-ihaj (ráadásul ők síeltek egyszer nem tudom hol, ahol ettek gulyáslevest)... szóval be van ígérve oda meg egy fazék leves :) és megkérdezte, hogy melyik napra kérik, mire a válasz, hát, talán keddre, mert aznap golfozni szokott (75 éves!), és akkor legalább nem kell főzni. Ez a szomszédasszony 60-nak sem néz ki...
Azt ugye írtam, hogy J anyukája itt lakik hosszasan - már egy jó hónapja -, és a szomszédok bizony ezt tudják. Egyébként nagyon jófej a szomszédság, én is bírom őket.
Nos pár napja, vagy talán egy jó hete is van már, találtam bedobva egy cetlit, ami a kedvenc szomszédasszonytól jött (Marion), miszerint tudja, hogy itt a Mama, szeretné köszönteni és mondani neki, hogy "hello", mikor lenne alkalmas... Alig akartam hinni a szememnek, Jééé, mondom egy XXI. századi vizitkártya, itt Angliában, - rögtön a bizonyos Jane Austen-könyvek jutottak eszembe... :) Ha valaki érkezik a szomszédságba, azt biz illik meglátogatni. :)
Nos, ma volt a napja, hogy jöttek... és dobtam egy hátast. Ez a házaspár 70 fölött jár jócskán (J anyukája 76 lesz), de a Marion az ma legalább 15-öt letagadhatott volna magáról... Ki volt rittyentve, nem mondom. A férje Brian - aki szerintem a Mikulás - meg egy csudapofa :) 7 unokájuk van :)
Szóval Brian ma - mint mindig, amikor csak találkozni szoktunk - nem akarta hagyni kárba veszni az értékes időt, ismét tartott egy english lesson-t, mert hát mégiscsak... :) Nem volt rossz, bár azt meg kell hagyni, hogy R magyarázatait jobban szoktam érteni, mert ő tisztábban beszél meg jobban magyaráz - hiába ami megy, az megy :)
J anyukája nagyon izgult, hogy minek ez meg akármi, morgott már mindenkire reggel óta, ehhez képest amikor a Brian kezet csókolt neki, esküszöm elpirult :)
Marion áthozott egy gyönyörű albumot - természetesen Angliáról -, efölött ők eltársalogtak, nekem meg csorgott a nyálam, hogy mennyi klassz hely van még itt...
Hát, nagyjából ez volt, megitták a teát (!), ettek egy kis sütit, némi társalgás és bizony távoztak :)
És itt még nincs vége a sztorinak, mert J a másik szomszédasszonynak is fecsegett, és hogy a Mama milyen jól főz, és főleg az a gulyásleves, amit a magyarok esznek - ihaj-ihaj (ráadásul ők síeltek egyszer nem tudom hol, ahol ettek gulyáslevest)... szóval be van ígérve oda meg egy fazék leves :) és megkérdezte, hogy melyik napra kérik, mire a válasz, hát, talán keddre, mert aznap golfozni szokott (75 éves!), és akkor legalább nem kell főzni. Ez a szomszédasszony 60-nak sem néz ki...