Motiváció
Nos, érdekes, hogy egy ilyen témájú írásra pont ma este bukkantam...
http://lelkizona.hu/ebreszd-fel-a-motivaciodat/
Mert ma amíg vártam angol után a buszt, éppen sokadszor gondolkoztam el azon, hogy mit csináljak a motivációmmal, hogy legyen... - merthogy a nyelvvizsga puszta léte vagy nem léte már nem motiváció és néhány későbbi tervem is dugába dőlni látszik, amit még motivációnak elő lehetne rángatni...
Hogy miért ma jutott eszembe?
Január végétől már nem a Mike-os csoportba járok és azóta nem is találkoztam vele, ma viszont óra előtt összefutottunk. :)
A buszmegállóban ezen is gondolkoztam el, hogy baj lehet itt (vagy velem), de a közel 6 hónap alatt még mindig Mike az egyedüli valamire való arc errefelé... De mégsem motivált vagy tette tetszetőssé a tanulást ;) ... na és itt jutott eszembe A. G. , akinek tulajdonképpen köszönhető, hogy annak idején - jaj, már nagyon sok éve :) - felvettek az Államigazgatásira.
Nem tudom hányan tudjátok ezt a sztorit, de inkább elmesélem.
Nos, az úgy volt, hogy annak idején - jaj nagyon rég - valamikor '99-ben egészen addig nem zavart, hogy az utolsó pillanatban beadott jelentkezési lapom és a felkészülés nélküli felvételin nem lett meg a pontszám, amíg az értesítés ki nem jött - egészen eddig egyáltalán nem akartam főiskolára járni, nem is foglalkoztam vele, évközben sem értettem már, hogy a felvételire készülők miről beszélnek, az akkori mindenféle magánéleti ez-az, meg az érettségi nekem éppen elég volt. (Ráadásként az imádott magyar tanárom csak két évig tanított és onnantól a magyar mint olyan kevésbé érdekelt)
Na, de Bernikének mégsem tetszett az elutasítás... főleg mivel egy nem várt egész jó eredményű érettségi után voltam (plusz egy nagyon szép élményű OSZTV után)... Keresztanyám is felpiszkált kicsit, így bár volt állásom Szombathelyen elég hamar, még akkor ősszel mégis felmondtam (két és fél hónap munkaviszony után), és áttettem magam Pestre. Ott aztán elkezdtem járni a felvételi előkészítőre (azt sem tudtam hogy létezik ilyen - de keresztanyám topon volt :) ) Így aztán újra éjjel-nappal (vagy talán inkább akkor először életemben) történelmet és magyart tanultam. Tetszett és érdekelt a dolog (lehet hogy mégis inkább bölcsészvonalra kellett volna menni), bár állásom januárig nem volt (október 30-án érkeztem Pestre). Nos, az első időszakban elég kis semmilyen tanárkáim voltak az előkészítőn, mígnem az élet/sors/... egy helyettesítés során be nem sodorta oda A. G-t. :)
Történelemre jött be és én még töri-órát így nem élveztem :)) és amennyit tanultam utána, jaj... :) Nos, a helyettesítésből állandó lett, mert változott a csoport. Nos, egyszercsak az élet megint jót tett velem, magyart helyettesített... :)) Ájultam el... :)
Ezután már nem bíztam a véletlenre a dolgot, az irodán átkértem magam egy másik csoportba, mondván, hogy időpontilag csak az jó.... ;)) Ja, hogy milyen csoportba? Ahol magyart és törit is AG tanít :)) Ez valamikor december-január lehetett és az igazi tanulás innen kezdődött, mert beégni nem akartam (AG minden órán tesztet íratott, stb)... Rengeteget tanultam és még többet olvastam, mert amiből csak egy fél sort is idézett magyaron, én azt a következő héten elolvastam :) Annyi szépirodalmat soha nem olvastam, mint abban a pár hónapban :) Isteni időszak volt... :))
Aztán tavasszal felkészítős tábort hirdettek Kőszegen (ami vicces, mert ez Vas megyében van), persze, hogy mentem :)) Egy csoporttársammal jó barátságban voltunk ekkor már, együtt mentünk :) Ez a barátság is nagyon sokáig megvolt.
Nos, eljött a tavasz, a munkahely megszűnt, de 2 hónap múlva az SE-re felvettek, aztán meglett a felvételi májusban, ponthatár nyáron és AG neve imába foglaltatott :) Mostani fejjel valószínűleg már nagyon nem jönne be, de akkor nagyon a legjobbkor jött... ;)
Szóval, így (is) vagyok motiválható :)
http://lelkizona.hu/ebreszd-fel-a-motivaciodat/
Mert ma amíg vártam angol után a buszt, éppen sokadszor gondolkoztam el azon, hogy mit csináljak a motivációmmal, hogy legyen... - merthogy a nyelvvizsga puszta léte vagy nem léte már nem motiváció és néhány későbbi tervem is dugába dőlni látszik, amit még motivációnak elő lehetne rángatni...
Hogy miért ma jutott eszembe?
Január végétől már nem a Mike-os csoportba járok és azóta nem is találkoztam vele, ma viszont óra előtt összefutottunk. :)
A buszmegállóban ezen is gondolkoztam el, hogy baj lehet itt (vagy velem), de a közel 6 hónap alatt még mindig Mike az egyedüli valamire való arc errefelé... De mégsem motivált vagy tette tetszetőssé a tanulást ;) ... na és itt jutott eszembe A. G. , akinek tulajdonképpen köszönhető, hogy annak idején - jaj, már nagyon sok éve :) - felvettek az Államigazgatásira.
Nem tudom hányan tudjátok ezt a sztorit, de inkább elmesélem.
Nos, az úgy volt, hogy annak idején - jaj nagyon rég - valamikor '99-ben egészen addig nem zavart, hogy az utolsó pillanatban beadott jelentkezési lapom és a felkészülés nélküli felvételin nem lett meg a pontszám, amíg az értesítés ki nem jött - egészen eddig egyáltalán nem akartam főiskolára járni, nem is foglalkoztam vele, évközben sem értettem már, hogy a felvételire készülők miről beszélnek, az akkori mindenféle magánéleti ez-az, meg az érettségi nekem éppen elég volt. (Ráadásként az imádott magyar tanárom csak két évig tanított és onnantól a magyar mint olyan kevésbé érdekelt)
Na, de Bernikének mégsem tetszett az elutasítás... főleg mivel egy nem várt egész jó eredményű érettségi után voltam (plusz egy nagyon szép élményű OSZTV után)... Keresztanyám is felpiszkált kicsit, így bár volt állásom Szombathelyen elég hamar, még akkor ősszel mégis felmondtam (két és fél hónap munkaviszony után), és áttettem magam Pestre. Ott aztán elkezdtem járni a felvételi előkészítőre (azt sem tudtam hogy létezik ilyen - de keresztanyám topon volt :) ) Így aztán újra éjjel-nappal (vagy talán inkább akkor először életemben) történelmet és magyart tanultam. Tetszett és érdekelt a dolog (lehet hogy mégis inkább bölcsészvonalra kellett volna menni), bár állásom januárig nem volt (október 30-án érkeztem Pestre). Nos, az első időszakban elég kis semmilyen tanárkáim voltak az előkészítőn, mígnem az élet/sors/... egy helyettesítés során be nem sodorta oda A. G-t. :)
Történelemre jött be és én még töri-órát így nem élveztem :)) és amennyit tanultam utána, jaj... :) Nos, a helyettesítésből állandó lett, mert változott a csoport. Nos, egyszercsak az élet megint jót tett velem, magyart helyettesített... :)) Ájultam el... :)
Ezután már nem bíztam a véletlenre a dolgot, az irodán átkértem magam egy másik csoportba, mondván, hogy időpontilag csak az jó.... ;)) Ja, hogy milyen csoportba? Ahol magyart és törit is AG tanít :)) Ez valamikor december-január lehetett és az igazi tanulás innen kezdődött, mert beégni nem akartam (AG minden órán tesztet íratott, stb)... Rengeteget tanultam és még többet olvastam, mert amiből csak egy fél sort is idézett magyaron, én azt a következő héten elolvastam :) Annyi szépirodalmat soha nem olvastam, mint abban a pár hónapban :) Isteni időszak volt... :))
Aztán tavasszal felkészítős tábort hirdettek Kőszegen (ami vicces, mert ez Vas megyében van), persze, hogy mentem :)) Egy csoporttársammal jó barátságban voltunk ekkor már, együtt mentünk :) Ez a barátság is nagyon sokáig megvolt.
Nos, eljött a tavasz, a munkahely megszűnt, de 2 hónap múlva az SE-re felvettek, aztán meglett a felvételi májusban, ponthatár nyáron és AG neve imába foglaltatott :) Mostani fejjel valószínűleg már nagyon nem jönne be, de akkor nagyon a legjobbkor jött... ;)
Szóval, így (is) vagyok motiválható :)