Hever Castle

A mai (név)napra valami egészen különleges helyet akartam magamnak és jelentem, sikerült.

Van/volt egy hely, most már elárulom : Hever Castle (Hever-ben), ahova nagyon régóta vágytam. A helyről először az egyik szerdai angol órán hallottam (bár ha jobban figyelek, már előbb is hallhattam volna), mondjam inkább úgy, hogy ott kaptam hozzá kedvet. Ez volt valamikor ősszel és azóta sorra valahogy elém jött :) Itt egy szórólap, ott egy hírlevél, stb... a legnagyobb gond az volt, hogy bénáztam az útvonaltervezővel de még a honlap-információkkal is. Mígnem eljött az idő, megokosodtam, minden összeállt és elkezdtem tervezni. Egyik éjszakáról a másikra a laptopra megérkeztek a felkészülési anyagok is (Anna ezer napja, A másik Boleyn-lány, Tudorok...), és bár nem sikerült mindent megnézni, de olvastam is hozzá - így egész felkészültem mentem ma.

Hogy pont ma vettem be ezt a helyet, volt más oka is, ugyanis Snowdrop (hóvirág) Trail volt most és múlt hétvégén. És mondom én, jó választás volt, egy a gond: vissza KELL mennem legalább még a hátralévő évszakokban mindig minimum egyszer, már az első 10 percben tudtam, hogy a season ticket-et kellett volna megvenni, bár az egy évig érvényes... ;)

Elindultam reggel jó korán (9-kor!) és jó is, mert bizony picit messze van meg kacifántos az út. De mivel az útvonaltervezővel már haverok vagyunk, minden ki volt jegyzetelve. Egy bökkenő volt, pont kifogtam a vasúti karbantartást, így vonatpótlózni is kellett, amit már az otthoni Boba-Ukk viszonylatban sem nagyon szoktam tudni, sem érteni, hogy akkor hogyan is vagyok irányban :)
Meglepő módon egy-kettőre oda találtam, a vonatpótló egyszercsak le tett valahol, azt mondta Hever-ben vagyunk (én meg elindultam az orrom után), a kakas kukorékolt és igen, sütött a nap!!! Pedig még reggel is néztem az időjárást, borult időt és délutánra esőt (ez bejött) jósoltak. Minden klappolt, útközben még megnéztem egy igazán szép kis templomot és újra hálát adtam...

Aztán megvettem a jegyet és el kezdtem a hóvirágok után bandukolni.  Gyönyörű egy hely és csodaszép kis virágokat találtam megint. 
Az igazi ájulást a tó és az ott talált terasz hozta meg... még egy ilyen helyet, jézusmária...! :) Hát kibírnám ott, biz...

Gyönyörű a kert és még csak elképzelni sem tudom/merem, hogyha az a rengeteg rózsa virágba borul, mi lesz ott! :))
Keresztbe hosszába bejártam a kertet, és húztam az időt, hogy amíg az idő is bírja, nem megyek be a kastélyba.
A kastély is gyönyörű volt, a tiltás ellenére néhány képet próbáltam csinálni (nem is lettek jók :) ), de az igazi kedvenc megint a könyvtárszoba lett. :) Nagyon fújt a szél is, amikor fent voltam a torony-szobákban csak úgy süvített... nyikorgott a padló... - él a kastély ma is :)   /amióta Angliában vagyok többször eszembe jutott, hogy újra kéne nézni az Üvöltő szeleket :) /
Amire végére értem a kastélynak és megvolt a kötelező shop-látogatás is (képeslap majd az Anglia-albumba + meg egy igazi album, amely egy kicsit visszaadja az igazi hangulatát a helynek mesés képekkel), már szemerkélt az eső. Így aztán elindultam arrafelé, ahol reggel letett a busz (a vonat helyett). Csak aztán el kezdtem gondolkozni (kár volt), hogy vajon nem e a rendes buszmegállóba kell állni, vagy nem e az állomáshoz menni, reggel nemcsak a sofőr volt-e lusta és nem ment el az állomásig... Ekkor már esett... én inkább elmentem az állomásra, kb jó fél mérföld, ott ki volt írva, hogy Bernike az előbb jó helyen állt, ott kell állni, ahol álltam és reggel leszálltam... embert sehol nem láttam, egy-két autót csupán és egy méltatlankodó kutyát, hogy miért zavarom a levegőjét :)
Közben tanakodtam, hogy hánykor megy le a nap és jön a sötétség (ja, a vonatok is kb óránként járnak erre, a pótlók meg ki tudja), a filmekben ilyenkor már sok birka jön az útra és jön lovon vagy autóval a nagy szerelem... :)) aztán reálisan nézve láttam, hogy ott van egy-két ház, ahova be lehetne kopogtatni menedékért, ha már több busz nem jön, gondolkozni kezdtem néhány angolul összeeszkábált mondaton is... ;) két gondolat közt meg röhögtem magamon, hogy igen, ez egy nem egy megszokott névnap :)) és csak no para... de az eső igyekezett behozni a napi lemaradását... lám, egyszercsak jön egy fehér busz a piros helyett, meggondolja magát és megáll megállón kívül. Mondom hova tartanék, de addig ő nem megy, megelégszem egy korábbi hellyel (mint ahonnantól újra van vonat - néhány állomásnak tudtam a nevét, mert annyit nézegettem tervezés közben), csak már legyek valami állomás-félén és ne az út szélén, leülve a buszon elgondolkozom, hogy jegyet nem kaptam és a sofőrnek egy szem foga volt felül - és vajon hova visz a többi némán merengő utassal :) Kb 5 perc múlva kiderül, hogy jól alkudtunk meg az úticélt illetően, félig célba értem :) Újabb várakozás, kb 20 perc múlva megjön a pótló, aztán elérek vonattal East-Croydonig, onnan meg hazabuszoztam.
Itthon vacsora, kicsi köszöntés (Alextől Happy birthday mert azt tudja :) ), örömködés a postás által hozott cuccok fölött :) aztán még üzenetek válaszolása és lassan aludni kéne, a képek már feltöltve.

Jó nap volt, Hever visszavár :)
/a labirintusokat nem mertem kipróbálni a kertekben/
http://www.hevercastle.co.uk/

a mai képek: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/20120218Hever?authkey=Gv1sRgCJuJ65PTp5vskgE

Szóval a kastélyról és egy kis háttértörténet:
"A ma már magántulajdonban lévő kastély több mint 700 éves múltra tekint vissza. A látogató ma nagy részben William Waldorf Astor amerikai mágnásnak köszönheti a látványt. A huszadik század elején vagyona nagy részét fektette a kastély felújításába, megtartva a Tudor-kori építészet jellegzetes vonásait, kis házakat is épített a vízesárkon túl, amit Astor-szárnynak neveznek. Ezek mai napig családi házakként szolgálnak, sőt vannak házak, melyek szállodaként üzemelnek. Waldorf Astor 1919-ben meghalt, de utódai folytatták a kastély helyreállítását, majd 1963-ban megnyitották a látogatók előtt.A kastélyt az 1270-es években építették, erős várfallal és kapuházzal. 1462-1539 között a Bullen (Boleyn)-család birtokába került. A kastély leghíresebb szülőtte (1509) és lakója Boleyn Anna, aki először VIII. Henrik első feleségének, Aragóniai Katalinnak volt az udvarhölgye, majd Henrik 1533. január 25-én titokban feleségül vette a már terhes Annát, aki a királynak mindössze 1000 napig volt a 2. felesége. Egy élő gyermeke volt, a későbbi I. Erzsébet királyné, akinek hosszú uralkodása alatt Anglia nagyhatalommá emelkedett.. Fiú örökös hiányában Henrik igyekezett Annától megszabadulni ( hogy újra házasodhasson) 1536 május 2-án letartóztatták és a Towerba zárták, majd hazaárulás vádjával lefejezték.
A Boleyn-család kegyvesztettsége után a király saját tulajdonába vette a kastélyt, majd odaajándékozta negyedik feleségének Cleve-i Annának. Az 1557-es évtől a kastély több főúri család tulajdona volt, majd mint lakatlan, teljesen lepusztult. 1903-ban az amerikai Astor család vásárolta meg. 
A kerteket 1904-1908 között telepítették. Évente húszezer virágpalántát és gumót ültetnek le itt. ... 
A Boleyn-család korabeli környezetébe pillanthatunk be a kastélyban. Az alagsorban találjuk a fogadószobát, ahol korabeli családi festmények díszelegnek a fatáblákkal borított falon. A Great Hall – az ebédlő – óriási gobelinekkel díszített falai, és lakomára megterített asztala. Az emeleti szobákban használati tárgyak, fegyverek, festmények számolnak be a kor mindennapjairól. Az egyik szobában Boleyn Anna személyes holmijai között megtalálható az imakönyve is (Book of Hours). Szerelmük delén Anna és VIII. Henrik 
imakönyvükben írtak üzeneteket, és az istentisztelet alatt így üzengettek egymásnak. A díszes, krónikához hasonló imakönyvvel ment fel Anna a vesztőhelyre is. A kastély további részében az Astor családi története valamint a kastély felújítási munkáinak fotói láthatók. ..."