Ilyenolyan

Aggódáspiramis


Az élet így műkö­dik: van egy “aggó­dás­pi­ra­mi­sunk”, és a leg­fon­to­sabb dol­gok miatt aggó­dunk. Ha eltö­rik a lábunk, nem aggó­dunk a fej­fá­já­sunk miatt – míg a törött láb össze nem forr. A hor­koló fér­jek csak addig irri­tál­nak ben­nün­ket, míg a fürdő­szoba lán­gok­ban nem áll.

Hogyan aggód­junk keve­seb­bet? Ismer­jük fel, hogy stresszün­ket a fejünk­ben létező sza­bá­lyok irá­nyít­ják. Amint fél­re­te­szünk néhány sza­bályt, vagy meg­sza­ba­du­lunk tőlük, rög­tön nem bosszan­ko­dunk annyira, ami­kor az élet nem veszi figye­lembe a szabályainkat.

Tuda­to­san eldönt­het­jük: “Senki nem fogja a napo­mat elron­tani.” Kiegyez­he­tünk magunk­kal úgy, hogy: “Arro­gáns bank­al­kal­ma­zot­tak, par­ko­lóő­rök, mar­cona rendő­rök, cit­romba hara­pott pin­cér­lá­nyok nem fog­ják a napo­mat meg­ke­se­rí­teni!” Emlé­kez­tes­sük magun­kat arra, hogy a világ drá­mai ese­mé­nye­i­nek tük­ré­ben egy udva­ri­at­lan pénz­tá­ros­sal való konf­lik­tus nem is annyira drámai!

(And­rew Matt­hews – Hall­gass a szívedre)