Levál(t)ás
... amikor lassan 2 éve kitaláltam, hogy én bizony az egész életemet ki akarom forgatni a helyéből, valaki miért nem vágott fejbe és magyarázta el, hogy nana....? :))
Mert egyszerre egy időben elhagyni a munkahelyemet 11 év után, a kedves kis kuckómat 8 év után és egy csomó nekem kedves embert itthonhagyni és egy évig csak neten létezni velük gyakorlatilag... és lassan mindenből egyelőre átélni az utolsó élményeket, nem oly könnyű.... Az egész kezdődött ott, hogy a karácsonyi terítőket már nem lesz idő itt újra felrakni... aztán jöttek az ibolyák a kertben (és itt már nem lesz több tavasz), aztán később az akácos, a heverészés a fák árnya alatt; hogy itt Gréti már nem tud nyaralni velem többet, a ma esti séta a rómain és a kagylószedés, vagy a benti kávék mind kevesebb száma, hogy már nem rendelek az Avonból, .... ejj, nem könnyű.... bár a változást én akartam és most is azt gondolom, hogy valami egész újat fogok megtapasztalni és megélni jó lesz, mégis nehéz a hátralévő mind kevesebb nap tudatával és szorongató érzésével ébredni naponta.
És az új helyzetet lassan minél több tudják, viszont még mindig nagyon sok helyzet lesz hátra, amikor ezt el kell mondani...
Sok dologról, tárgyról, helyről, élményről, személyről kell leválnom... :)
...és a medvék közben versenyt cammognak, hogy vajon melyik utazna velem szívesen.... :) jaj, arról meg nem is beszélve, hogy London mint olyan a környezetemben felértékelődött, a nyolcéves lányka minden filmben felkapja a fejét London hallatán, plusz a hírek most forrón érkeznek a híradóból a zavargások miatt...
Mert egyszerre egy időben elhagyni a munkahelyemet 11 év után, a kedves kis kuckómat 8 év után és egy csomó nekem kedves embert itthonhagyni és egy évig csak neten létezni velük gyakorlatilag... és lassan mindenből egyelőre átélni az utolsó élményeket, nem oly könnyű.... Az egész kezdődött ott, hogy a karácsonyi terítőket már nem lesz idő itt újra felrakni... aztán jöttek az ibolyák a kertben (és itt már nem lesz több tavasz), aztán később az akácos, a heverészés a fák árnya alatt; hogy itt Gréti már nem tud nyaralni velem többet, a ma esti séta a rómain és a kagylószedés, vagy a benti kávék mind kevesebb száma, hogy már nem rendelek az Avonból, .... ejj, nem könnyű.... bár a változást én akartam és most is azt gondolom, hogy valami egész újat fogok megtapasztalni és megélni jó lesz, mégis nehéz a hátralévő mind kevesebb nap tudatával és szorongató érzésével ébredni naponta.
És az új helyzetet lassan minél több tudják, viszont még mindig nagyon sok helyzet lesz hátra, amikor ezt el kell mondani...
Sok dologról, tárgyról, helyről, élményről, személyről kell leválnom... :)
...és a medvék közben versenyt cammognak, hogy vajon melyik utazna velem szívesen.... :) jaj, arról meg nem is beszélve, hogy London mint olyan a környezetemben felértékelődött, a nyolcéves lányka minden filmben felkapja a fejét London hallatán, plusz a hírek most forrón érkeznek a híradóból a zavargások miatt...