Hatvan háromszor
Erzsink férjes asszony lett! :)) és csodaszép menyasszony volt és csodaszép feleség lett. Igazin boldogok voltak és végig mosolyogtak, szép pár! :) Ezúton is gratuláció és sok sok boldog évet kívánok :)
Remélem a felajánlásom visszatalál hozzájuk, mert szeretném beváltani :)
Nem indult könnyen és túl jól a tegnapi nagy nap...
Köhögök egy hete elég cudarul, ráadásként sehol egy kocsi, ami vinne-hozna bennünk.
Találkozó 3/4 2 táján a Keletiben, ahol van összesen 1-2 jegypénztár, Hajni mérgesen tartja a sort köszönés helyett, rengeteg utas, de előre megyünk- szúrós szemeket érzek a hátamban. Jegy Aszódig megvéve, tömött és retkes, büdös vonat, végre találunk helyet. Egyszercsak megáll a vonat, hol vagyunk? nem tudni, talán nem is állomás volt - mondják. Mariannt hívják a Szállóból, hogy már hol vagyunk, lazán feleli: késik a vonat, de nem tudjuk hol vagyunk, majd méltatlankodva megjegyzi, milyen türelmetlenek, hiszen mégcsak 6-10 percet késünk. Végre lassít a vonat, megáll, leszállunk :) na de az állomás neve: Hatvan. tehát túljöttünk! :)) Mariann hívja a szállót, gáz van, mi Hatvanban vagyunk - jön a válasz, küldik az autót... szegény jóember, jött Hatvanba, ekkor már majdnem negyed 4 volt, és a polgári félkor kezdődött :) épphogy odaértünk, még volt némi morzsa, meg ittunk és nem hittük el, hogy ez már megint velünk történik. Közben Hajni fényképezője valamit vacakolt (este 10-re tért magához)... ;) (voltak még előzmények, mindketten épphogy odaértek, Mariannról leszakadt a ruha :) - Hajni nem talált automatát és árkon bokron jött-ment pótlókkal, gyalog, stb)
Polgári szép és megható volt és bőgtem rendesen :) és jó volt látni a két boldog embert :) a helyszín gyönyörű volt :) és sütött a nap :) Ismerős arcok a leánybúcsúról.
Hajni elkapta a csokrot :) szép csokor, a szirmokat még súroltam, de nem sikerült elkapni (így a csokor-elkapási eredményem háromból 2 :) ) Hoppmester már most nagyon borzasztó, a lila cipőfűzőjében, + kockás ing-csíkos nyakkendő és pöttyös dísz zsepkendőjében mindenhol ott jön-megy; adogatja az ukázt, de valahogy mégsem megy minden zökkenőmentesen.
Megvannak a csoportképek, fotós 4 méter magasban valahol a létra tetején :) ifjú pár ezután tovatűnik fotózkodni, nekünk 2 óra pihenő következik a parkban, leülünk és megírjuk a felajánlásokat a posta-lufiba :) és közben térerőt keresve próbálunk vonatot keresni és taxist. Nem állunk jól, 8,40-kor el kell hagyni a lagzit... :(
Lufi megvan - nagyon szállna már - megkeressük aki volt olyan drága, hogy felajánlotta hogy a templomba elvisz bennünket, így ismertük meg Ágit és Mátét :)
Fél 7-re megérkezünk a templomba, és aznap már második alkalommal Hatvanba :) A református szertartás kedves volt és rövid, a lelkész szépeket mondott, vállalhatót és biztatót, közben a realitás is megmaradt. Igaz hittel beszélt és nagyon szép áldást adott az ifjú párra.
Gratuláció és újabb csoportkép, rizs-szórás.... :)
Visszaérve a szállodába megkeressük az asztalunkat, gyönyörű udvari helyszín a kastélyparkban, csodaszép terítés, dekoráció, lampionok, és elszorul a szívünk, hogy nem maradhatunk.... Gyorsan elköszönünk az ifjú feleségtől, átadjuk gratulációnkat és örömmel látjuk jön a leves. Nagyon finom volt, kár lett volna kihagyni - és próbálunk nem gondolni arra, hogy a többi étel is majd finom lesz.... Közben 8,40-hez érünk, a taxi már vár, hogy harmadszor is megjelenjünk aznap Hatvanban...
Köszönöm Erzsi mindünk nevében, hogy meghívtál bennünk, hogy vagyunk neked ennyire fontosak, és örülök hogy ott lehettem ezen a szép nagy napon, ami a Te/Ti életetekben egy nagyon fontos nap.... :)
Nekünk pedig sok szempontból nagyon emlékezetes marad :)
Remélem a felajánlásom visszatalál hozzájuk, mert szeretném beváltani :)
Nem indult könnyen és túl jól a tegnapi nagy nap...
Köhögök egy hete elég cudarul, ráadásként sehol egy kocsi, ami vinne-hozna bennünk.
Találkozó 3/4 2 táján a Keletiben, ahol van összesen 1-2 jegypénztár, Hajni mérgesen tartja a sort köszönés helyett, rengeteg utas, de előre megyünk- szúrós szemeket érzek a hátamban. Jegy Aszódig megvéve, tömött és retkes, büdös vonat, végre találunk helyet. Egyszercsak megáll a vonat, hol vagyunk? nem tudni, talán nem is állomás volt - mondják. Mariannt hívják a Szállóból, hogy már hol vagyunk, lazán feleli: késik a vonat, de nem tudjuk hol vagyunk, majd méltatlankodva megjegyzi, milyen türelmetlenek, hiszen mégcsak 6-10 percet késünk. Végre lassít a vonat, megáll, leszállunk :) na de az állomás neve: Hatvan. tehát túljöttünk! :)) Mariann hívja a szállót, gáz van, mi Hatvanban vagyunk - jön a válasz, küldik az autót... szegény jóember, jött Hatvanba, ekkor már majdnem negyed 4 volt, és a polgári félkor kezdődött :) épphogy odaértünk, még volt némi morzsa, meg ittunk és nem hittük el, hogy ez már megint velünk történik. Közben Hajni fényképezője valamit vacakolt (este 10-re tért magához)... ;) (voltak még előzmények, mindketten épphogy odaértek, Mariannról leszakadt a ruha :) - Hajni nem talált automatát és árkon bokron jött-ment pótlókkal, gyalog, stb)
Polgári szép és megható volt és bőgtem rendesen :) és jó volt látni a két boldog embert :) a helyszín gyönyörű volt :) és sütött a nap :) Ismerős arcok a leánybúcsúról.
Hajni elkapta a csokrot :) szép csokor, a szirmokat még súroltam, de nem sikerült elkapni (így a csokor-elkapási eredményem háromból 2 :) ) Hoppmester már most nagyon borzasztó, a lila cipőfűzőjében, + kockás ing-csíkos nyakkendő és pöttyös dísz zsepkendőjében mindenhol ott jön-megy; adogatja az ukázt, de valahogy mégsem megy minden zökkenőmentesen.
Megvannak a csoportképek, fotós 4 méter magasban valahol a létra tetején :) ifjú pár ezután tovatűnik fotózkodni, nekünk 2 óra pihenő következik a parkban, leülünk és megírjuk a felajánlásokat a posta-lufiba :) és közben térerőt keresve próbálunk vonatot keresni és taxist. Nem állunk jól, 8,40-kor el kell hagyni a lagzit... :(
Lufi megvan - nagyon szállna már - megkeressük aki volt olyan drága, hogy felajánlotta hogy a templomba elvisz bennünket, így ismertük meg Ágit és Mátét :)
Fél 7-re megérkezünk a templomba, és aznap már második alkalommal Hatvanba :) A református szertartás kedves volt és rövid, a lelkész szépeket mondott, vállalhatót és biztatót, közben a realitás is megmaradt. Igaz hittel beszélt és nagyon szép áldást adott az ifjú párra.
Gratuláció és újabb csoportkép, rizs-szórás.... :)
Visszaérve a szállodába megkeressük az asztalunkat, gyönyörű udvari helyszín a kastélyparkban, csodaszép terítés, dekoráció, lampionok, és elszorul a szívünk, hogy nem maradhatunk.... Gyorsan elköszönünk az ifjú feleségtől, átadjuk gratulációnkat és örömmel látjuk jön a leves. Nagyon finom volt, kár lett volna kihagyni - és próbálunk nem gondolni arra, hogy a többi étel is majd finom lesz.... Közben 8,40-hez érünk, a taxi már vár, hogy harmadszor is megjelenjünk aznap Hatvanban...
Köszönöm Erzsi mindünk nevében, hogy meghívtál bennünk, hogy vagyunk neked ennyire fontosak, és örülök hogy ott lehettem ezen a szép nagy napon, ami a Te/Ti életetekben egy nagyon fontos nap.... :)
Nekünk pedig sok szempontból nagyon emlékezetes marad :)