berno

... kár, hogy ez a fölpakolás a repülőn nem működik... 😉🙈😅  

  https://youtu.be/bt8-FYA8RFg?si=jU1tlLBYkk-sb36n

 

Megszoktuk és megtanultuk, hogy akkor ünneplünk, amikor együtt vagyunk... Így pl. ma ese karácsonyoztunk... (de olyan is volt, hogy júniusra esett... 😉)

 

 

 Hógömbben pont elfogadnék egy ilyet:

 🎄❤️

 

 

"A növények és az állatok nem harcolnak a tél ellen; nem tesznek úgy, mintha semmi sem történne, nem próbálják meg ugyanazt az életet, élni, mint nyáron. Felkészülnek. Alkalmazkodnak. Rendkívüli átalakulásokat hajtanak végre, hogy átvészeljék ezt az időszakot. A tél az elvonulás ideje a világtól, közben be kell osztani a szűkös erőforrásokat, a tennivalókat a lehető leghatékonyabban végezni, eltűnni a szem elől; de ott történik az átalakulás. A tél nem egy életszakasz vége, hanem beavatás." Katherine May

 

 “Japánban az ajándékozás nem egyszerű kedvesség — hanem a kapcsolódás egyik legfontosabb formája. Nem az érték, hanem a figyelem számít. Két különleges fogalom is létezik erre a japán kultúrában: Giri és Omijage. Elsőre hasonlónak tűnhetnek, de mélyen más jelentést hordoznak. Giri – a figyelmesség kötelessége A „Giri” szó a társadalmi kötelezettség érzését jelenti – azt, amikor egy kapcsolatban hálát, tiszteletet vagy támogatást szeretnénk kifejezni. A japánok számára a Giri nem terhes, hanem természetes: a másik ember iránti törődés kifejezése.Ez lehet egy apró ajándék a főnöknek, egy kézzel csomagolt figyelmesség egy barátnak, vagy akár egy köszönő ajándék egy találkozás után. A Giri lényege, hogy az ember nem felejti el a másikat — mindig viszonozza a gesztust, még ha csendesen is. Omijage – ajándék az élményből Az „Omijage” szó azt jelenti: ajándék, amit egy utazásról hozunk. De nem szuvenír a nyugati értelemben — sokkal személyesebb. Amikor valaki Japánban elutazik, gondol az...

 

 

 

Holnapután ilyenkor már otthon leszek, ha minden jól megy.

 Ezt végül idén nem tekintem meg:

  ... ez a kisebb fa... Ez lett a végeredmény:

 Az angol BKV új büszkén minden üléshez tartozik telefontöltési lehetőség:

 Máris megvan, hova tudom idén mégis lead i a már kevésbé kedvelt plédeiket  https://mikulasgyar.hu/?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAc3J0YwZhcHBfaWQPMjc1MjU0NjkyNTk4Mjc5AAEeasE-AfO_dFICWte3j6nTxijIWdobzzbqjnAZpBmV_yYNUKiIL9NR4PYq4t0_aem_VW0YaRu9sgieUcqJajpJhw

 

 

 

 

 Segíts te is!  https://adomany.pirosorr.hu/sussmosolyt/?fbclid=PAb21jcAObZhVleHRuA2FlbQIxMQBzcnRjBmFwcF9pZA81NjcwNjczNDMzNTI0MjcAAafXJ8TaM3tCmeHtFVfAq53IYJBLj0VBx8fBRhdT1Zz-i6mJSGGAn7XI4lMPXA_aem_J9yG_Cd2oTELZncAKYLhTA

 

 Délelőtti műhely: Sok minden készült és javítgatni is kellett és nem is bírtam még mindent befotózni, de mutatok egy kis ízelítőt:

Túl azon, hogy készültem magamnak ajándékokkal, nyitogatom majd az ablakokat is, de nagyon várom ezt az igazi különlegességet:

 

 

 

 

 

 

 

Este a vacsi után még 2 adventi naptár is gazdára lelt: Nem akartam kihagyni ezt a lehetőséget, ha már az advent kezdetét pont együtt töltjük. Így amikor eszembe jutott, megkérdeztem J-t, hogy szerinte még örülnének-e neki... miazhogy, jött a válasz, mert minden évben megemlegették, hogy nekik milyen volt anno, pedig azóta is volt nekik vagy csokis vagy lego-s, stb. Amikor kicsik voltak a mucik, a játszós nappali ajtajára (innen-onnan, mert pont ketten voltak) készítettem nekik olyat, hogy varrtam fenyőfát és azon lógtak a kicsi zsákok, mintha csomagok vagy díszek lettek volna, most nem találom egy az egyben, hogy mutassam, de van egy fél poszt róla:  https://bernoblogja.blogspot.com/2015/11/advent-kozeleg.html Úgy szerettem azt az álmos csodálkozást, ahogy még az egyik lábon felcsúszott pizsigatyával és párnapofival töprengtek ott, hogy vajon melyik jön... és arra is, hogy a kisebbik milyen durcis arcot tudott néha vágni, mert ő minden napra csokit vágyott volna. 🫶🙃❤️ Persze akk...