Útközben
Bejegyzések
#Biblia_141.
... Dávid életének végén, ezt a két nagy tanítást kapjuk. Az egyik: adjunk hálát és dicsőséget Istennek, és ne engedjük, hogy a harcaink megmérgezzenek bennünket! A másik: emeljük fel a tekintetünket a saját fájdalmunkról! Emeljük fel a tekintetünket a saját történetünkről, nézzünk ki a saját kis világunkból és vegyük észre a körülöttünk élők történeteit! Legyünk képesek dicsérni azokat, akik körülöttünk vannak! Mert ezen a ponton Dávid életében lényegében már csak ezt tudta tenni: dicséretével felemelni a körülötte lévő embereket. Ő persze dönthetett volna úgy is, hogy megkeseredett és neheztelő lesz. De azt adta, amit adni tudott. És ez az én meghívásom mindannyiunk számára: azt adjam, amit adni tudok. Egyszerűen csak azt adjam, amit adni tudok. És mit tudok adni minden körülmények között? Lehet ez dicséret, hála, köszönet, áldás, észrevétel, figyelem, odafigyelés, egy mosoly… A fontos, hogy azt adjam, amit adni tudok.
#Biblia_140.
Téged illet minden imádás és hálaadás azért, aki vagy és amit cselekedtél az életünkben. Urunk, óvj meg minket a nehezteléstől, a romlottságtól, a kétségbeeséstől és az elbátortalanodástól! Segíts, hogy a te bátorságod töltsön el minket, hogy betöltekezhessünk kegyelmeddel és ezáltal életünk dicsőítés és hálaadás legyen Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
#Biblia_139.
HÁLAADÁS ÉS KÉRÉS (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet. Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal. Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek. Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! Ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot, így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet. Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben. Nézd, ajkam nem hallgatott, Uram, te ezt tudod...
🧶
... mázli, hogy nem tudom, honnan lehetne ilyen flancos horgolótűt venni (nem, nem guglizom meg 😅), mert mindet lecserélném... 🙈💝🤗 Amúgy ez a horgolmány is nagyon tetszik.
26
26 évvel ezelőtt volt az első munkanapon a Mentálon. Nem semmi időszak kezdődött akkor az életemben. 🙏 Húzós volt az első nap, éppen képzési nap volt, erős, éles emlékeim vannak onnan. Ma egész nap bekúsznak ezek. Sok minden van, amiért hálás lehetek az ottani 13 évből. (Közben már jártam a felkészítőre, pár hét múlva pedig felvételit írtam a jogra és az államigazgatásira ... közben meg szemeztem a pszichológiával... jobban kellett volna hallgatni saját magamra. )