#dolcefarniente
“Van egy olasz kifejezés: dolce far niente. Az édes semmittevés. Elsőre lustaságnak hangzik. Pedig nem az. Inkább egy különös, régi tudás: annak a képessége, hogy az ember időnként nem akar hasznos lenni. Nem akar sietni. Nem akar termelni. Egyszerűen csak jelen van. Olaszországban ezt könnyebb megérteni. Ott az idő néha nem egyenes vonal, hanem lassú kör. Egy délután elnyúlik a kávé fölött, az árnyékok lassan kúsznak a falakon, a beszélgetések nem sietnek sehová. A szőlők csendben érnek a dombokon, a bor pedig nem azért készül, hogy gyorsan elfogyjon, hanem hogy legyen mi mellett ülni. A dolce far niente nem a semmi szeretete. Inkább az élet ízének felismerése. Az ember ül egy teraszon. Előtte egy pohár vörösbor. A távolban olajfák, még távolabb talán a tenger. Nem történik semmi látványos. És mégis: minden ott van. A levegő, a fény, a lassú beszéd, egy pillantás, egy könyv lapjai között megbújó mondat. Szerb Antal valahol ezt a világot értette meg olyan jól. Az utazás nála sosem...