Magyar Kultúra napja
:
Ma van a magyar kultúra napja, amikor külön örülhetünk annak, hogy nyelvi korlátok nélkül olvashatjuk végig például Weöres Sándor életművét. De azt hiszem, a helyes élet az, ha úgy élünk, hogy minden napunk a magyar kultúra napja legyen, hogy mindennap megpróbáljunk olvasni nézni vagy hallgatni valami nagyon jót, olyat, amitől többek lehetünk, olyat, amitől azt érezzük, érdemes élni.
Ezen a napon "A zongoraművész könyvespolca" című esszémből, szoktam itt megosztani egy rövid részletet, amely a magyar irodalom helyéről szól a világban:
"Mellém ült egy olasz, de amúgy Oxfordban tanító klasszika-filológus nyelvész, akivel korábban nem ismertük egymást, és beszélgetni kezdtünk. Amikor kiderült, hogy magyar író vagyok, valósággal elérzékenyült. Szerb Antalról kezdett beszélni, Márairól, Szabó Magdáról, Esterházyról, Krúdyról. Az irodalomtól eltekintve magyar kapcsolatai nem voltak, de elmondta, az irodalom miatt többször járt Magyarországon és Erdélyben, mert látni akarta ezeket a helyeket, és akármilyen nehéz is ez a nyelv, még nem adta fel, hogy egyszer majd még megtanuljon valamennyire magyarul. Pár héttel később egy svájci francia zongoraművész dolgozószobájában csodálkozhattam rá egy egész polcnyi szeretettel válogatott és láthatóan sokat forgatott magyar irodalomra; neki, úgy tudom, Bartók nyitott kaput a magyarokra: szenvedélyes olvasó, módszeresen elolvas szinte mindent, ami francia vagy német fordításban magyar szerzőtől megjelenik. Oldalakon át sorolhatnám a hasonló élményeket és találkozásokat, emberek őszinte ámulattal mesélnek perceken át arról, hogy milyen fontos nekik Bartis Attila, Borbély Szilárd vagy Bodor Ádám, hogy csak három nekem is nagyon fontos B-betűs szerzőt soroljak fel hirtelen, de azt se fogom elfejteni, amikor egy angol költő ismerősöm mesélte el, hogy Kosztolányi Pacsirtája miatt végigzokogott egy repülőutat. Egyszer Dél-Koreában egy hegytetőn folytattam intenzív beszélgetést egy olyan amerikai költővel, aki Radnótiba szeretett bele, mert elé került egy antológiában, aztán figyelni kezdett a magyar költészetre."
(A teljes esszét beszúrom a hozzászólásokba.)
A képen a magyar könyvek polca, Svájcában fotóztam, a Jan Michalski alapítvány könyvtárában.
#Amagyarkultúranapja #Irodalom #hírünkavilágban
Dragomán György