2. Vasárnap
Boldizsár Ildikó
A második adventi tükörben azokra a helyzetekre nézünk rá, amikor erős érzelmek alapján ítélkezünk, s teljesen figyelmen kívül hagyjuk a tényeket. Mindazt, ami kívül esik saját tapasztalataink körén, elutasítunk, „nem igaznak” minősítünk, saját vélt igazunkhoz pedig körömszakadtáig ragaszkodunk. Számunkra ismeretlen vagy kellemetlen helyzet esetén kizárjuk a valóság megismerésének a lehetőségét:
„Egyszer egy sötét erdőben hevert egy cipő. Senki sem tudta, hogyan került oda, merthogy az állatok, akik az erdőben éltek még sohase láttak emberi lényt. Cipőt se. Ott feküdt hát az erdőben az a cipő, és senki sem tudta, mi lehet ez.
Elsőnek a medve látta meg. Óvatosan bandukolt feléje, és tanulmányozni kezdte. Megszaglászta, megfordította nagy mancsával. Mi lehet? Nem volt semmi ötlete, így odahívta a többi állatot, nézzék meg.
– Tudom, mi ez – mondta az oroszlán. – Egy darab fakéreg, ami lehullott a fáról.
– Nem, nem az – mondta a leopárd. – Egy furcsa gyümölcsnek a héja.
– Én azt hiszem, egy diónak a héja – szólt a majom.
– Akkora luk van benne, mint egy madár, biztos madárfészek – szólt a farkas.
– Nézzétek, gyökere van – mondta a vadkecske a cipőfűzőt huzigálva. – Valami növényféle.
Mindegyik állat azt hitte, neki van igaza, és vitatkozni kezdtek. Amint belemelegedtek a vitába, egyre dühösebbek lettek egymásra. Egy magas fáról egy bölcs bagoly letekintett az állatokra, és felsóhajtott.
– Ha abbahagyjátok a veszekedést, megmondom nektek, mi az a furcsa tárgy. Az egy emberi cipő, huhu – mondta a bagoly.
– Mi? Miféle dolog az ember? És mi az a cipő?
– Az ember kétlábú állat – mondta a bagoly. – Olyan, mint egy madár, de nincsenek tollai, és nem tud repülni. Tud járni, mint mi, tud enni, mint mi, és tud beszélni, mint mi. Nagyon hasonlít hozzánk, kivéve egy dolgot – sokkal okosabb, mint bármelyikünk.
– Ez nem lehet igaz – dörmögte a medve. – Hogy lehetne egy kétlábú állat okosabb, mint egy négylábú?
– Amit mondok, igaz – szólt a bagoly. – Az ember csinál olyan dolgokat, mint ez is itt, amit a lábára húz. Úgy hívja, hogy cipő.
– Nem igaz – bődült el az oroszlán. – Melyik épeszű állat viselné ezt a lábán?
– Nem igaz, nem igaz – sipítozták a madarak. – Hogy létezhetne egy kétlábú állat tollak nélkül?
– Nem igaz, nem igaz! – kiáltozták mind az állatok. – Mi sohase láttunk efféle dolgot, sohase hallottunk ilyesmiről, nem lehet igaz!
Olyan dühösek voltak szegény öreg bagolyra, hogy kiüldözték az erdőből.
– Huhu – kiáltotta a bagoly. – Igaz! Igaz!
És persze igaza volt.”
(A meséhez kapcsolódó "tükörkérdések" a képek alatt találhatók.)
Négy vasárnap – négy mese – négy tükör –négy tisztítási út.