Lányos apa

Névnapi ajándék tőlem nekem 3.

(bár kicsit karácsonyi is, mert még akkor vettem)

Rég várt program volt már. A könyvet jó egy hete mindenhol kerülgettem már, mert itt akartam megvenni magamnak, pedig erős volt a kísértés. 😊

Miről is van itt szó?

„A gyöngeségeket, az esendőt, a valódit kutatom. Megnézve, én miért vagyok szülőként olyan, amilyen.”

„Ám a kötetcímadó sorozat végül az egyik ciklus lett csupán a háromból, a középső, amit keretbe raktam. Sőt, a keret volt meg hamarabb. Nem a sorozat adta az ötletet, hanem a Valami népi kötetből más hangulatuk miatt kipotyogó kis életképek, finomabb, könnyedebb írások. Amikben már eleve ott rejlett egy másik könyv lehetősége. És ezek a Lányos apa-ciklussal hihetetlenül szépen harmonizáltak. Az írások, amik ott kilógtak, itt alapot adtak. Maga a Lányos apa-gyűjtemény egy alapvetően kétségekkel, rémületekkel, vágyakkal teli apát mutat, azt, ahogy egy szülő összeroppan, újraépül, megint kiakad. Vagyis gyengeségekkel, útkeresésekkel, kételyekkel teli szöveg. A másik két ciklus is azt mutatja, hogy az álmok borzasztóan strapás dolgok.”

Nagyon szép, nagyon igazi, nagyon őszinte lélekérintős majdnem két óra volt. Ennyi érzékenységet, vívódást, szép szavakat, mondatokat egy időben kapni és befogadni, nem is egyszerű. Szabó T. Anna volt a beszélgetőtárs, így, élőben még sosem 'találkoztam' vele, az a nő egy tündér. Vagy egy angyal. Valamelyik biztosan. Nagyon felkészült volt, amennyi jegyzet, anyag, fecni volt nála, szerintem még 3 órán át simán kitartott volna. (Én is, ha nem lett volna annyira meleg odabent és annyira szűk a hely.) Szinte egy igazi kortárs irodalomóra volt, hát mi többet akarhatna az ember az anyanyelv napján?

Két novellát egy színész (?) olvasott fel, nagyon jól, de elfelejtettem a nevét és én jobb szeretem, ha a szerző olvas fel, igaz, hogy a végén egyet ő is olvasott.

Volt egy kis zenei színezet is, de azt sajnos nem bírtam. A csellót cibálta egy fazon, nem bírom az ilyen zagyvaságnak tűnő transzos improvizációt, ez van. Nagyon fájt, már nyüszíteni tudtam volna, hogy hagyja abba. Szerencsére megtette.

Nagyon érdekesek számomra az ilyen bemutatók, akiknél rákaptam, nem hiszem, hogy már képes leszek kihagyni egyet-egyet. Csak bíztatni tudlak bennetek erre, hogy az az író, aki kicsit is megérintett már írásával, érdemes arra, hogy elmenjetek hozzá a saját könyvünnepére. Dedikáltatni nem muszáj, én sem tettem. :)

Hazafelé, vagyis a metró felé trappolva nem tudtam nem megállni egy pillanatra és elkészíteni egy ilyen képet. Nem véletlenül látszik ez a borítón és az egyik novella is ezzel volt kapcsolatos.

Köszönöm, hálás vagyok, hogy ezt ma élőben átélhettem.

... és egy idevágó friss interjú: https://nepszava.hu/3185117_magyar-daniel-kepler-tornaja