Rajongás
Múlt héten jött egy felhívás az Operettszínháztól:
Elsőre azt gondoltam, hogy fogok írni, aztán inkább nem. Vagy mégis? De mégsem. Így ment ez az utolsó pillanatig szinte. Végül mégis írtam és meggyőztem magamat, hogy ha esetleg elhívnak is, de mégsem akarok elmenni, még mindig visszamondhatom vagy akármi. Nincs kényszer. Hogy mi tartott vissza? Ezek most szimpla nyeremények, máskor kettesével vannak a jegyek. A másik, hogy kicsit visszatart, amit ők itt rajongatni akarnak az emberrel... kicsit mást gondolom a saját rajongásomról, közben meg igazából lehet, hogy mégis (sőt!) ezt csinálom pont. Már az értelmező kifejezéseket is megnéztem inkább. :) Annak idején, mielőtt NS elkezdte 'leszólogatni' a közönségét volt egy időszak, amikor szépen azt szokta mondani, hogy nem annyira szereti a rajongás szót, tehát neki nem rajongói vannak, hanem akik szeretik amit ő csinál és kedvelik a művészetét. Ezt el tudtam fogadni.
rajongás (főnév)
1. Túlzott elragadtatás, amely szélsőséges bámulatban és lelkesedésben nyilvánul meg.
2. Ujjongó beszéd egy személyről, dologról. Szavakban megnyilvánuló elragadtatott öröm, lelkesedés; dicsekvés.
3. Tettre készség erős érdeklődéssel. Érzelmi azonosulás egy céllal, aktív cselekvéssel. Bizonyosság a jövendő sikerben, amiért érdemes dolgozni.
4. Elvakult lelkesedés. Elfogult ragaszkodás, amely más nézetűekkel vagy hozzáállásúakkal szembeni türelmetlenséggel jár együtt; vakbuzgóság.
5. Régies: Tömeges jelenet egy helyen. Sok ember, élőlény egy idejű megjelenése egy személy, hely körül; nyüzsgés, rajzás.
Szóval lehet, hogy rajongok, de rajongó még sem akarok lenni. Az érzés remek, követni a munkásságát azoknak az embereknek, akiknek van tehetségük és ezáltal képesek hatni rám. Nehezen engedem el a hétköznapok kínját, de nekik sikerül engem elvinni egy olyan világba, ahol kikapcsolok, átélek és átérzek dolgokat, borzongok, sírok és nevetek. Lehet, hogy pont ezt kellett volna leírom a játék kapcsán. De inkább leírtam az én történetemet az Operettszínházzal. Sajnos nem volt időm múlt héten sem foglalkozni a színházas mappámmal (Bögötén van), pedig be akartam volna fotózni nekik, hogy mennyit jártam ott. Vagy inkább magamnak... ;)
26-a volt a határidő, végül ma délután mégis elküldtem az írásomat (hétfő óta a piszkozatok között várakozott), amit most teljes terjedelemben idemásolok, nem baj, ha ez itt is így megvan, lehet hogy itt a blogban pár dologról még nektek sem írtam:
Kedves Szervezés!
Szeretném megosztani az én történetemet az Operettszínházzal a felhívás kapcsán:
1999-ben, érettségi után nem sokkal kerültem Budapestre.
A kétezres évek elején jutottam el először az Operettszínházba, egy jeges januári napon, amikor a városban mindenki a jeges járdákon csúszkált. Nagynénémmel a Muzsika hangjára mentünk. A könyvet addigra többször olvastam, mert a nagymamám egyik kedvence volt a Trapp család története. Elvarázsolt az egész. Szombathelyen és Zalaegerszegen korábban volt szerencsém néhány vendég-előadáshoz különböző színházak által, de ez az új élmény olyan igazán nagybetűs volt.
Utána nem sokkal megnéztem a Mozart!-ot és valahova ide datálom a teljes "zsebretétel"-t. (A jegyeket mindet megőrzöm a szórólapokkal együtt és amíg voltak műsorfüzetek, azokat is begyűjtöttem.) Innen már egyenes út vezetett a Rómeó és Júlia c. előadáshoz... Mindegyiket nagyon sokszor láttam.
Később, ahogy a Musical Est-ekre és egyéb rendezvényekre ('haknikra' is) jártam és megismertem egy-egy újabb színészt/hangot, látni akartam minden szerepében, így egyre többet jártam színházba, egyre több előadást láttam. Vagy ahogy meghallottam egy dalt valamiből, az egész musicalt akartam.
Ebben az időszakban mindig előadás előtt vagy előadás után voltam - folyamatosan színházi állapotban. Az akkor még fénykorát élő lapforum.lap.hu musical topic-jában ismerkedtünk, jegyeket cseréltünk, ömlengtünk vagy kritizáltunk... közben gyűjtöttük egymástól a már rég fel nem lelhető zenei anyagokat és adtuk-vettük a cd-ket. A színházak által kiadott cd-ket pedig rögtön vásároltuk és aztán rongyosra hallgattuk.
Nagyon jó csapat alakult ki, a mai napig nagyon megörülünk egymásnak, ha találkozunk előadásokon. Barátságok, ismeretségek köttettek. A nick-nevén ismertük (és ismerjük) egymást és tudtuk, hogy ki melyik topic-okat látogatja, kinek ki a legnagyobb kedvence.
A nyílt, szemtől-szembe rajongás nem annyira ment, nem is nagyon művészbejáróztam, mert annyi minden szokott kavarogni bennem előadások után, hogy azt korán beláttam, hogy az a toporgás és félszegeskedés nem nekem való. Ez nem változott az elmúlt közel 20 évben sem (ezért nekem sem selfie-m, sem közös fotóm nincs, amit küldhetnék). Ami nem változott, hogy még mindig nagyon szívesen járok vissza az Operettszínházba és ez nem változott a külföldön töltött 4-5 év alatt sem, amikor évente 2-4 alkalommal hazalátogattam, igyekeztem eljutni egy-egy vagy több előadásra.
Ez alatt az idő alatt a kedvencek közül néhányan eltűntek a nekem előre soroltak közül, közben lettek újabbak is és vannak, akik megmaradtak.
Volt sok olyan előadás, amit nagyon sajnálok, hogy már nincsenek, mint a Mozart!, a Rebecca, Rudolf, de ugyanígy hiányzik az Elfújta a szél vagy a rövid életet élő Marie Antoinette vagy a Lady Budapest. Felsorolni is nehéz lenne évek során kapott sok-sok csodálatos élményt. Operettet lehet, hogy nem látogatok annyit, mint musical előadást, de a klasszikusabb megközelítésűekre szereposztást követve örömmel váltok jegyet. A gálákat pedig kifejezetten szeretem.
A Covid-19 hozta új és ismeretlen állapot talán még erősebbre fűzte a kötődésemet a színházhoz. A Home Office sorozat lenyűgöző volt, ahogy az akkor indult Teátrum Társalgó is. Rengeteg remek ötlet, ahogy a streamelt előadások is - bár azoknál ellenálltam, mert annál jobban hiányzott a színházi légkör. A két hullám között Open Air fesztivál pedig a legek között van élmények terén.
Az újranyitás után nagyon sokat mentünk és ez a mostani évad kifejezetten nagyon kedvemre való. A Jekyll és Hyde, A Pendragon-legenda és Veszedelmes viszonyok vagy egyik-másik La Mancha lovagja előadásoknál legszívesebben minden szériában jegyet váltanék. Az István a király előadásnak különösen örülök, hogy visszatér!
Ha nevet kellene jelenleg mondanom, hogy kikre váltok leggyakrabban jegyet, két színészt tudnék kiemelni, az egyik nagyon régóta, szinte kezdetektől kedves a fülemnek, lelkemnek, szívemnek: Homonnay Zsolt, a másik pedig egy újabb 'szerzemény' Sándor Péter személyében. Mellettük még szívesen nézem meg egyik-másik előadásban vagy szereposztásban - de nem a futottak még kategóriába sorolva - Polyák Lillát, Nádasi Veronikát, Dolhai Attilát, de ez viszonylag hosszabb lista is lehetne akár, de ha a színlap felső sorát kell néznem, akkor az előbb említett kettő abszolút előnyt élvez.
Nagyon jó ötlet az Aranykártya, kíváncsian várom, hogy sikerül-e majd fejleszteni a programot és több előnyét is élvezni majd. A Teátrum Társalgót továbbra is szívesen látnám - már régebb óta futó előadások kapcsán is-, szuper lenne régi, már nem repertoáron lévő előadások kapcsán is nosztalgiázni, ahogy egy-egy színésszel is lehetne újra Pódiumbeszélgetés, vagy zártkörű, csak Aranykártyásoknak szóló programok is biztosan kedveltek lennének stb...
A szereposztások változtatása nagyon sokszor érintett nagyon kellemetlenül. Ennyi év után és mivel nagy ismétlő vagyok, nehéz megélni, hogy egy -egy direkt szereposztásra váltott jegy kárba vész, mert a Covid óta sajnos ezek már az emberen maradnak többnyire, a csere-bere vagy eladás sokkal nehezebb lett.
Azt is el kell mondanom köszönetképpen, hogy ugyan volt több elmaradó előadás (színházi változtatás miatt), de mindig nagyon flottul sikerült intézni a jegyátváltást vagy visszatérítést (betegség esetén is). A SZÉP-kártyás fizetési lehetőség nagyszerű, bízom benne, hogy idővel online is működni fog.
Kiíváncsian várom az évadbejelentést és bérlethirdetést is, hiszen viszonylag régóta mindig van 1-2 bérletem.
Valószínűleg nem vagyok az a klasszikus értelemben vett nagybetűs Rajongó, akire most ebben az 50 főben gondolnak, de biztatásként vagy munkájuk elismeréseként egyfajta tiszteletem jeléül szerettem volna ezt a néhány sort megosztani Önökkel.
Üdvözlettel és további jó élményekben bízva:
PB