St Ives
Az öblöt
szegélyező homokos strandjával jellegzetes angol üdülőhely. A város metodista
hagyományaira utaló nevet, mint Teetotal (antialkoholista) Street, viselnek
azok az utcák, amelyek mélyén megbújnak a kisebb galériák. Ezeket azokból a
pincékből, padlásokból alakították ki, ahol egykor a halat sózták és
csomagolták. A fehérre meszelt házak parányi kertjében napraforgó, körömvirág
és kúszó lobélia virít a hihetetlenül tiszta fényben.
St Ives
is a seemingly subtropical oasis where the beaches
are golden, the vegetation is lush and the light piercingly bright.
It’s no wonder then that the town has been
attracting artists for decades who come to capture the area’s undeniable
natural beauty.
Arrive in breathtaking style by taking the
twenty-minute train ride on the popular branch line from St Erth to St Ives and
be the first to spot the colourful fishing boats coming into harbour as the
branch line snakes around the golden bays to the town.
Kick off your shoes and stroll along the white
sand at Portminster
Beach where, out in the bay, you’ll see the dreamy view of Godrevy Lighthouse, inspiration for
Virginia Woolf’s famous novel To the Lighthouse.
Visit the Barbara Hepworth Museum (itt élt és dolgozott évekig) and
Sculpture Garden in St Ives where sensual sculptures by one of
the country’s leading 20th century artists are exhibited in tranquil gardens.
Wander along pathways through trees and shrubs and discover some of her most
celebrated works in bronze and limestone.
Behind the 14th century Sloop Inn on the Wharf and the Harbour beach there is a maze of
narrow cobbled streets and fisherman’s cottages. This is the heart of old St
Ives, known to the locals as ‘Downlong’. Spend an hour or so delving into the
life and times of bygone St Ives at the local
museum. The large space is packed with memorabilia and artefacts that
reflect St Ives’s long and varied history including fishing, boatbuilding, art
and agriculture
There are only four Tate galleries in the world
and one of them is Tate St Ives.
Opened in 1993 in
recognition of the international importance of art in Cornwall and St. Ives in
particular, the impressive gallery holds hundreds of works produced by the St.
Ives School from the late 1800's through to the 21st century. Barbara Hepworth és Ben Nicholson volt az
alapítója annak a művészcsoportnak, amely jelentős szerepet játszott az európai
absztrakt művészet fejlődésében. Az 1920-as években St Ives és Newlyn vált a
feltörekvő fiatal művészek központjává. Fontosabb munkák: BH: Madonna a
gyermekkel; BN: St Ives-Cornwall; John Wells: Törekvő formák.
Since the 1930s visitors have been taking the boat
trip from the harbour out sea to watch the local colony of seals frolicking in
the sea and sunbathe on the rocks. Located 3½ miles (6km) to the West of St
Ives, the aptly named Seal Island is
home to more than 40 seals who inquisitively like to say ‘hello’
- John Knill Ceremony
- Worvas Hill
- St Ives Archery
- Porthminster Beach
Café and its sister restaurant offer incredible views across St Ives bay to
Godrevy Lighthouse. It offers a wide range of food – and its own cookbook.
- Trewyn
Subtropical Gardens
- St Ia - this 15th century paris
church is dedicated to St Ia
Nos, ott tartottunk, hogy a második napnál tartok, épp lejöttem St Michael's Mount-ról, és láss csodát, kisütött a nap. :) A második csoda akkor történt, amikor rájöttem, hogy nem kell visszafelé buszozni, mivel jön mindjárt egy busz és rögtön tudok menni St Ives felé. Minden tökéletes! :)
Odaértem, nagyon szép helyeken mentünk addig is. A busz egy domb tetején állt meg, és én pont ott álltam, ahonnan a Facebook fotókat is szoktál posztolni. :) Na jó, lehet hogy pár méterrel odébb, de akkor is, lehet csodálni a csodás kékséget, ahol az ég szinte belezuhan a tengerbe, óceánba. És ahogy itt fotózgattam, láttam egy ismerős arcot még tegnapról. Egy nőt, akivel a Land's End felé tartó buszon utaztam, pont itt állt és ugyancsak fotózott. Utazók... :)
Alig tudtam elképzelni, hogy pár órával korábban épp ronggyá voltam ázva és a táskám tele van vizes cuccal. Elindultam, hogy végigpipálom azt a néhány helyet, amiről olvastam is és érdekelt is, de már megint elvette a víz az eszemet és nem volt kedvem bemenni sehova. Vagyishogy az első sarkon beestem egy templomba, ami igazán szépséges és meghitt volt. Le lehetett ülni és gondolkozni, hálát adni is.
De ezután már nem igazán érdekelt, hogy merre megyek. Ahogy vitt a lábam, úgy mentem. Bekavartam a turista információs házba, mert az kötelező program, nagy kincsekre lehet ott mindig bukkanni. Itt akartam kiélvezni a naplementét, meg is kérdeztem a fiút, hogy tudja-e mikor van, nem tudta, de megnézte gyorsan a google-n... :) El tudjátok ezt bárhol is képzelni, hogy megkérdezed, mikor megy le a nap és megnézik ...? Nos, a válasz 8.03 volt, amit végül nem láttam, mert épp valahogy háttal álltam és nem a víz fölött bukott le, tehát már nem is érdekelt. :)
Na, de komolyan, megint ettem egy fagyit, és találtam végre egy hajós utat, amire már vadásztam előző nap is, csak némelyik vagy nagyon drága vagy nagyon tele van. Nos, nem pont ezt akartam, de legalább sikerült. És szeretem valahogy, amikor betemet a sós víz, félig kiesek a hajóból és csak megyünk a nagy semmiben előre, bele a napba. Teljesen ellentétben áll ez mindennel, ami egyébként én vagyok, vagy nem, hiszen utálom ha ázok, nem tudok úszni, stb stb, de valamiért hajókázni nagyon szeretek, bár amilyen sebességgel mentünk, nem nevezném hajókázásnak... :) Szóval igen, a második gatya is kinyírva (mivel ugye a sós víztől kellően beáll). :)
Szóval megvolt a hajójegy:
És amíg vártam a hajóra a kikötőben, mit láttam: :) Irtó cukik voltak :)
A várakozás közben még ücsörögtem a homokban, megvolt a mai kötelező lábmosás is és csak úgy jó volt. Nagyon jó.
Aztán jött a hajó, magamra szedtem az összes száraz göncöt a táskámból, és kiültem a fedélzetre. :) Maga volt a kábulat. A többit már tudjátok. Közben még magamban jót röhögtem, hogy a nyaralós táskámat érdemes lett volna aznap lefotózni, mármint a tartalmat. Mert abban minden volt a váltózoknitól az esőkabáttól a naptejig minden és minden kellett is. A naptej főleg vicc volt a napszemüveggel, mivel reggel esett és köd volt, - igen, ez még mindig ugyanaz a nap-, viszont én még előző este bepakoltam ugye... :)
Visszatérés után megkerestem, hogy hol is vagyok, meg sétáltam még kicsit, megvacsoráztam (naná, hogy halat), aztán visszabuszoztam. Nagyon-nagyon jó napom volt.