Légy hű magadhoz!
"Az információk áradata zuhan ránk mindenfelől a világból. Értelmileg és érzelmileg feldolgozhatók? Nézzük a tévét: tömegsír – táncegyüttes – diktatúra gyilkol valahol, – ünnepi beszéd – akasztás – bűvész - vallásos félóra… Végül már semmire sem reagálunk. A komputereken úgy sikerült művileg „elmebajt” előidézni, hogy az adatfeldolgozási ütemüket meghaladó információ-tömeggel tömték őket. Egy idő után a gép megbolondul, úgy viselkedik, mintha mániás lenne, értelmetlen szósaláták ömlenek ki belőle. És mi? Tudunk még differenciálni? Vagy védekezésül a megőrülés ellen, úgy védekezünk, hogy fanatikussá válunk, egyetlen eszme rajongóivá? A másik lehetőség: közönyösek leszünk, már semmi sem érint meg igazán sem a világból, sem a társadalmi-politikai történésekből, még az Istenből sem, talán csak a biliárd, az ital, a foci, meg a szex…
Azok, akik a víz korszakban nőttek fel, tönkremennek. Az ifjúság viszont viszonylag jól bírja. Ám őket is arra inti a bölcselet, hogy néha be kell illeszteni az életükbe egy-egy csendesebb levegő-korszakot..
A levegő-korszak a lelki-szellemi életet jelenti. A belső csendet, az egyedül maradást önmagával. A belső hangok mindig szólnak
az emberben. Csak életünk zűrzavarában nem halljuk meg őket. S ami belülről szól, az mindenhonnan szól. Amikor minden szellemivé változik, elkezdődik egy magasabbrendű létezés. De ennek a korszaknak az időnkénti felidézése egészségesen tarthatja a tűz korszak emberének a lelkét. Meditáció? Nevezhetjük így is. A lényege a belső csend megteremtése, a gondolatok, az érzelmek elnyomása, amit keleten úgy hívnak, hogy kiüresedés, „üres edénnyé” válás és türelmes várakozás, hátha az istenek, vagy a tudattalan belecsöppent valamit. Ha nem, az se baj. A belső csend gyógyító-megnyugtató hatása nem marad el.
Mégis mai életünkben túl sok a félelem. Marquese – a világhírű író – azt állította, hogy az orvostudomány hamis utakra tévedt, amikor az élet hosszúságát nevezte ki abszolút értéknek. Holott az igazi érték nem az évek száma, hanem az élménygazdagság. Kilencven év színtelen, unalmas élet, szegényebb, mint hatvan év, ami történésekkel, élményekkel telített.
Szerinte a szorongás tesz tönkre minket, elveszi minden életörömünket. Sütit nem ehetünk, mert a cukor, a szénhidrátok, az elhízás. Marhahús, baromfik, disznók ijesztő betegségeket terjesztenek. Zsiradékok, szalonna. töpörtyű – Isten őrizz! Érelmeszesedés. Napozás a tengerparton – rákkeltő. Szexuális kalandok? Az AIDS idején? Egy jó kisüsti, vagy nemes bor? Függő szenvedélybeteg leszel. Csakhogy, érdemes így élni? Minden örömről megfosztva.
Az írónak igaza van! A félelem nemcsak meggyötör, hanem agresszívvé is tesz minket. Gyűlölködővé, bizalmatlanná, ellenségessé
mindennel szemben, ami ismeretlen, másféle, mint amit megszoktunk. Gyűlölni kezdjük az idegeneket, a másféle kultúrájúakat, másféle bőrszínűeket. Csak egy uniformizált, azonos jelszavakat ordító tömegben érezzük biztonságban magunkat.
Talán jobb lenne, ha nem erre tartanánk, hanem megőriznénk önálló gondolkodásunkat, egyéniségünket. Mit is tanácsol a Hamletben Polónius, vagy híres regényében Eric Knight? Légy hű önmagadhoz!" (Popper Péter)
Azok, akik a víz korszakban nőttek fel, tönkremennek. Az ifjúság viszont viszonylag jól bírja. Ám őket is arra inti a bölcselet, hogy néha be kell illeszteni az életükbe egy-egy csendesebb levegő-korszakot..
A levegő-korszak a lelki-szellemi életet jelenti. A belső csendet, az egyedül maradást önmagával. A belső hangok mindig szólnak
az emberben. Csak életünk zűrzavarában nem halljuk meg őket. S ami belülről szól, az mindenhonnan szól. Amikor minden szellemivé változik, elkezdődik egy magasabbrendű létezés. De ennek a korszaknak az időnkénti felidézése egészségesen tarthatja a tűz korszak emberének a lelkét. Meditáció? Nevezhetjük így is. A lényege a belső csend megteremtése, a gondolatok, az érzelmek elnyomása, amit keleten úgy hívnak, hogy kiüresedés, „üres edénnyé” válás és türelmes várakozás, hátha az istenek, vagy a tudattalan belecsöppent valamit. Ha nem, az se baj. A belső csend gyógyító-megnyugtató hatása nem marad el.
Mégis mai életünkben túl sok a félelem. Marquese – a világhírű író – azt állította, hogy az orvostudomány hamis utakra tévedt, amikor az élet hosszúságát nevezte ki abszolút értéknek. Holott az igazi érték nem az évek száma, hanem az élménygazdagság. Kilencven év színtelen, unalmas élet, szegényebb, mint hatvan év, ami történésekkel, élményekkel telített.
Szerinte a szorongás tesz tönkre minket, elveszi minden életörömünket. Sütit nem ehetünk, mert a cukor, a szénhidrátok, az elhízás. Marhahús, baromfik, disznók ijesztő betegségeket terjesztenek. Zsiradékok, szalonna. töpörtyű – Isten őrizz! Érelmeszesedés. Napozás a tengerparton – rákkeltő. Szexuális kalandok? Az AIDS idején? Egy jó kisüsti, vagy nemes bor? Függő szenvedélybeteg leszel. Csakhogy, érdemes így élni? Minden örömről megfosztva.
Az írónak igaza van! A félelem nemcsak meggyötör, hanem agresszívvé is tesz minket. Gyűlölködővé, bizalmatlanná, ellenségessé
mindennel szemben, ami ismeretlen, másféle, mint amit megszoktunk. Gyűlölni kezdjük az idegeneket, a másféle kultúrájúakat, másféle bőrszínűeket. Csak egy uniformizált, azonos jelszavakat ordító tömegben érezzük biztonságban magunkat.
Talán jobb lenne, ha nem erre tartanánk, hanem megőriznénk önálló gondolkodásunkat, egyéniségünket. Mit is tanácsol a Hamletben Polónius, vagy híres regényében Eric Knight? Légy hű önmagadhoz!" (Popper Péter)