English happiness
Bizony kérem, boldogság van angolul, vagyis angolból :)
Hogy hogy történt? Ott kezdődött, hogy decemberben elmentem vizsgázni abból is, amiből akkor még nem lett volna muszáj, csak márciusban vagy júniusban. Na nem mintha akkora fej lennék angolból, hanem azt éreztem kezdettől fogva, hogy bár a beszédem gyatra, de a csoport, amibe járok semmit az ég egy világon nem ad hozzá a tudásomhoz vagy fejlődésemhez, így halálra untam magam minden órán, amitől a kedvem egyre lentebb volt és egyre jobban felejtettem is. Viszont az angol módi nagyon a beszédcentrikusságon nyugszik, így hiába volt jobb az első tesztem, az Entry 2-be tettek (ami fényévekre van attól, hogy a Level-ekhez eljussak, aminél esetleg beszélni lehet az otthoni középfoknak megfelelő FCE-ről. Egy módja van annak, hogy az ember egy-egy lépcsőt ne évente haladjon, ha időközben megpróbálkozik mindenféle vizsgával mi létezik, és ha sikerül, akkor előbbre léphet.
Nos december eleje jó rég volt, amikor a vizsgák voltak és a Cambridge-s boríték csak nem akart ideérni, gondoltam annyira gyatra, hogy nagyon keresik a pontokat, ezért tart ilyen sokáig. A boríték még mindig nincs itt, viszont ma elmentem órára, hogy most már megkérdem mi a brekenya van. Óh, és belépve látom, hogy vannak új arcok és köszöntötte őket Clare (a szerdai tanár), hogy vannak új hallgatók, de néhányan meg el is mennek a jövő héttől. Ültem nyugodtan, bár rámnézett és el kezdte sorolni a neveket és mondja az enyémet, mondtam No, no... :) Rámnéz és újra a papírra és odaadja, hogy jövő héttől akkor hova menjek meg mi van. Oh, I can't believe! :)) Pár (másod)percnyi sokk, hogy jesszus, megcsináltam :))
Mellettem Cleria (tudjátok a fekete, göndörhajú, életteli portugál leányzó) egyszercsak megszólal, hogy ő nagyon büszke rám és hiányozni fogok :) majdnem elbőgtem magam... Óra közben ezután csokival kínált és tovább mondogatta, hogy bizony hiányozni fogok, mondtam Te is :) és ő tényleg, meg még páran, de azok mind megvannak facebookon ;)
Óra végén még Clare megölelt és puszi-puszi (mondja még nekem valaki, hogy az angoloknak nincsenek érzelmeik :)) és elköszönt mindegyikünktől (4-en megyünk tovább) és mondta, hogy az ő pici babái :) Mondjuk ő hiányozni fog, mert vele nagyon érdekes dolgaim vannak, annak idején ő interjúztatott, tehát vele beszéltem először, aztán ugye tanárom lett és még a szóbelin is hozzá kerültem. Kíváncsian várom, mikor találkozom vele még :)
Szóval hétfőn indul a vakrepülés az Entry 3-ban és köthetem fel a gatyámat, mert kemény lesz (évközben csoportot, szintet váltani, te jó ég! ) :)
Úgyamúgy a legjobbkor jött ez a néminemű siker, mert már egészen csüggedésnek adtam a fejem, míg reggel azt mondtam, hogy összekapom magam de most már tényleg és akkor tanulok magamtól akárhogy is, mert nagyon megy az idő. Átpakoltam valamennyire a szobát (mármint megfordítottam az ágyat), hogy akkor new life - és erre tessék :)
Este itthon mondtam Jutkának, hogy elbukott 40 fontot (volt egy fogadásunk, az eredeti akármivel ellentétben kifizették ők a decemberi vizsgákat, és mondtam, ha nem sikerül visszafizetem) :)
R büszkén kihúzva magát jártkelt a konyhában, hogy íme az ő tanítványa (nekem meg lepörgött a szemem előtt az a sokszámjegyű összeg amit a Katedra info-pultnál hagytam és újabb imát mondtam el Cz. Gabiért, mert ez a szintlépés még mindig neki is köszönhető, az első embernek, akitől én otthon angolul tanultam- köszi Gabi újból és újból, és a távoli bíztatást is),és mondtam, hogy Alexé vagyok, mert még mindig ő gyakorol velem a legtöbbet.
Ezt nem meséltem, de mióta megneszelte, hogy biz én is tudok néha úgy beszélni mint a Daddy, vizsgáztat és tanítgat. :) Ha valamit nem értek, akkor azt mondja: "Berni, beszélj velem: ..." Ilyenkor az történik, hogy (rosszul) tagolva lassan elmondja újra a mondatot és ismételnem kell addig, amíg nem sikerül úgy (olyan kisgyereknyelven) mondani, ahogy neki. ;) Vagy olyan is van, hogy nagyon izgatottan mesél valamit és akkor nem megy neki magyarul és megkérdi: "Berni, érted ezt a word-öt?" :) Így szoktam én vele gyakorolni :)
Szóval kalandra fel! :)
u.i: a mai naphoz tartozik még Lali is. Hogy ki a Lali? Az új (régi)csoporttag és magyar - ha hihetek a román csajszinak - szegénynek elfelejtettem a nevét, de megérdemelné pedig hogy tudjam, úgy rémlik: Alina, Szóval Alina (mindegy, hívjuk így) óra elején rongyol felém, hogy az a boy az bizony magyar, menjek és beszélgessek :) Ugye a román-magyar barátság :)) Szóval gondoltam először én ugyan be nem égetem magam, mert aztán mi van ha mégsem magyar :) Ja, hogy angolul is kérdezhetném? :) De aztán Clare elkezdte az órát és egyszercsak azt mondja neki, hogy hívják? Azt mondja Lajos. Na röhögtem magamban, most már tuti magyar. :) Persze az angolok nem tudják kimondani a Lajos-t, így a srác próbálta egyszerűsíteni, hogy akkor legyen Lali :) Na de ez sem megy, hiába betűzi le :) Szóval utolsó alkalomra lett egy magyar csoporttárs és én még csak nem is mondtam néki semmitse, ilyen hazafi vagyok - de őszintén szólva nekem innen angolul magyar beszéd nem hiányzik, így is túl sokat beszélek itthon magyarul, meg mint írtam kimozdulva is magyarul kérnek belőlem ;)
u.i: a mai naphoz tartozik még Lali is. Hogy ki a Lali? Az új (régi)csoporttag és magyar - ha hihetek a román csajszinak - szegénynek elfelejtettem a nevét, de megérdemelné pedig hogy tudjam, úgy rémlik: Alina, Szóval Alina (mindegy, hívjuk így) óra elején rongyol felém, hogy az a boy az bizony magyar, menjek és beszélgessek :) Ugye a román-magyar barátság :)) Szóval gondoltam először én ugyan be nem égetem magam, mert aztán mi van ha mégsem magyar :) Ja, hogy angolul is kérdezhetném? :) De aztán Clare elkezdte az órát és egyszercsak azt mondja neki, hogy hívják? Azt mondja Lajos. Na röhögtem magamban, most már tuti magyar. :) Persze az angolok nem tudják kimondani a Lajos-t, így a srác próbálta egyszerűsíteni, hogy akkor legyen Lali :) Na de ez sem megy, hiába betűzi le :) Szóval utolsó alkalomra lett egy magyar csoporttárs és én még csak nem is mondtam néki semmitse, ilyen hazafi vagyok - de őszintén szólva nekem innen angolul magyar beszéd nem hiányzik, így is túl sokat beszélek itthon magyarul, meg mint írtam kimozdulva is magyarul kérnek belőlem ;)