Angol órák

Most - 4 angol óra után - már bizton mondhatom, hogy otthon az angoloktatás során az emberbe belenyomják a nyelvtant, de beszélni nem tanítják meg, vagy nem ösztönzik, stb - itt meg fordítva.
Ugye azt már írtam, hogy van csodatábla (ami csak hétfőn csodatábla, szerdán kivetítő projektorral :) ), meg két tanár, a hétfői Mike, a szerdai Clare. Mike nem éri éri el korban tán a 30-at sem, Clare lassan a duplájánál tart.

Mike bár csodapofa és nagyjából Harri-re hasonlít, de tanítani azt nem tud, vagy még keresi a szálat, vagy nem tudom, de legutóbb alig vártam, hogy vége legyen az órának (ami ugyan 2 órás, tehát 120 perc szünet nélkül - ami igazából nyelvórát tekintve 3-nak is megfelel; arról nem beszélve hogy fél 7-fél 9-ig tart, otthoniak adjanak hozzá még egy órát.... hát ki nem várná, hogy végre vége legyen? :) )
Mike angol és angolt tanít elvileg, gyakorlatilag azt gondolom hablatyol, visszatérve elmegyek magyart tanítani szanaszéjjel beszélő idegeneknek aki magyarul akar tanulni :))
Ja, és Mike azt a benyomást kelti, hogy nem készül az órára... ami hiba épp előjön arra lecsap megkönnyebbülten :) Persze ne feledkezzünk meg arról sem, ami jó pont neki, hogy első óra után megtanulta a neveket :) És még úgyahogy jól is ejti, pedig aztán tényleg mindenféle népség van ott, és nem is kicsi az osztálylétszám, most már 19-en vagyunk... :(( ami amúgy borzasztó, remélem hamar kimarad fele...

Clare vérprofi, olyan vetítésekben adja elő az anyagot (nyelvtan+gyakorlat), hogy öröm ott kotlani ennyi percen át. :) Hoz fénymásolt anyagokat, meg beszéltet meg kérdez, stb.

Óh, és még egy fontos dolog, itt nincs angol könyv, nem könyvből tanulunk - ami nekem amúgy hiányzik.

Szerdán a terem is máshogy van berendezve, most is a lengyel lány mellett (Kashia) ültem. Másik oldalamon két portugállal (ezek csodajófejek! ) az egyik maga az ÉLET, és irtó jó fej és nem lehet nem nevetni mellette :) A neve megint nem jut eszembe, mert olyan cifra, van még egy nagyon jó fej, a román lány (Alina) és egyik brazil: Elineia.

Hétfőn Alina mellett ültem és épp nem tudom hanyadszor beszéltük végig, hogy ki honnan jött, meg minek :)) amikor leesett neki hogy én bizony magyar vagyok, és az ő besztfrendje is magyar. Na ettől olyan boldog volt, hogy csak kontrázni tudtam, hogy nekem meg van román besztfrendem :))
Én román szókincsből jobban állok sokkal (már össze sem tudom számolni mennyi szót tudok :) ) mint ő, de ő meg ismeri a perszét :) boldogon mondta: PERRRRRSZE! :)

na, így ismerkedünk mi :) aztán egyik pillanatban az ukrán és a lengyel megörültek egymásnak oroszul (!), másik pillanatban kiderül, hogy van egy házaspár, ahol a srác majdnem úgy néz ki, mintha a csajnak a kisöccse lenne :)

November végén már is lesz egy vizsga és sajnos pont beszédes, meglátjuk addig mit tudok előadni :)