Azt kérded, mi, hívők miért mindig a bűn körül pörgünk? Minek annyit szőrözni rajta, ha valaki próbál alapból jó ember lenni, nem ártani másnak? Meg nem úgy van, hogy aki hívő lesz, megtisztul, azután többé nincs dolga a bűnnel? Vagy akkor mire jó egyáltalán a megtérés? Jó kis kérdések. Tudod, az életünk is folyamat, a bűneinkkel való viaskodásunk is folyamat... Mit tegyünk, miután levetkőztük a bűnös énünket? Vetkőzzük le újra, mert a bűnök emitt-amott visszamásznak, amint egy kicsit nem figyelünk. Olyan ez, mint azt kérdezni: aki kigyúrta magát izmosra, mit tegyen? Nos, gyúrjon tovább, hogy izmos is maradjon. Hát aki lefogyott, mit tegyen? Vigyázzon tovább, mit eszik, mennyit mozog, hogy sovány is maradjon... Amúgy meg bizony van szőrözés a bűnnel, és érdemes is foglalkozni vele. A baj ott kezdődik, ha többet foglalkozom vele, mint amennyit Istennel… Például ha szerelmes vagyok, mi számít bűnnek a kedvesem szemében? Mondjuk ha szándékosan nem keresem, nem szánok rá időt. Ha rideg vag...