Minek is élek? Hát azért, hogy minél jobban átitassam magamat a világgal. Hogy megkótyagosodjak az orgonák illatától, hogy színorgiájukkal jól megtömjem a szememet. Hogy érezzem, amint a fagy satuba szorítja elkékülő kezemet, s aztán azt is, hogyan változnak a melegben izzó parázzsá az átjegesedett ujjak. Hogy letüdőzzem a füst illatát és behunyt szemmel, szájamban összefutó nyállal falatozzak frissen füstölt húst, frissen füstölt sajtot. Hogy érezzem az izmaim zsibongását, ha kutyával, gyermekkel játszva nekiiramodom, vagy futásban, labdajátékban teszem próbára élő, mozgó, eleven testem. Hogy megtapasztaljam a fantázia bizsergető elektromos kisüléseit, mikor bedobok egy-egy szóviccet, továbbfűzöm valakinek a poénját, sztoriba sztorit öltök, megcsavarom ügyesen a kicsiknek szánt mesét. Hogy üljek csónakban, és szél permetezze arcomba a porított vizet, és nevetésre ingereljen ez a zsiványság. Hogy belemártsam hunyt szemem a folyékony napsütésbe, mely kiönti belső portrémat aranybó