Az ember, aki elvesztette az időt
... micsoda 'sztárparádé'...! Már premier környékén is terveztem, de elsodortak mások... aztán pár hete (szintén Víg-Majális) észbe kaptam és vettem végre jegyet. ... olyan horizont tágítás féleség miatt is...
Bodó Viktortól a Kastély filmes képi világa nagyon tetszett, kíváncsi voltam, hogy itt mi lesz, persze eredetileg kisAtit akartam látni, de azért Ötvös Andris főszerepben több mint hivogató volt...!
"Messze északon, egy távoli, világtól elzárt helyen játszódik a történet, melyet Csehov ihletett és a szó szoros értelemben vett rideg valóság formált kegyetlenül szórakoztatóvá.
Aronsen művének középpontjában egy kusza szerelmi történet és a megállíthatatlan olvadás áll – kérdés, hogy kit melyik fenyeget jobban. A váratlan fordulatok, a tragikomikus helyzetek, a kitörő érzelmek és a végtelen tréfák lavinaként temetik maguk alá a szereplőket: nevetünk, de közben nem tudjuk, mit nehezebb elviselni: a hideget kint, vagy a másik embert odabent.
Jonas Petter Aronsen norvég író különös, magával ragadó regénye most először kerül színpadra, a szerző engedélyével.
Az ember, aki elvesztette az időt Jonas Petter Aronsen máig kiadatlan regénye, mely több változatban, de csak kéziratban, szerkesztetlen formában létezik. Bár a 2000-es évek elejétől részleteket közölt belőle egy norvég irodalmi lap, kevesen ismerik ezt a lebilincselő, csaknem ezer oldalas szövegfolyamot, melyet Csehov Platonovjának ihletésére írt a szerző.
Aronsen maga úgy fogalmaz, hogy írása a pszichorealizmus, a mágikus abszurd és a költői thriller különös elegye, és előre elnézést kér majdani olvasóitól, mert regényében sok az ellentmondás, a váratlan csavar, a félbehagyott történetszál és az elfelejtett karakter. És ha mindez nem lenne elég, lábjegyzetek tömkelegén kell átrágnia magát az olvasónak, mire kibontakozik a regény középpontjában álló kusza szerelmi történet.
Mégis ez a különös mű ellenállhatatlanul izgalmas és rendkívül szórakoztató, melyre egy Norvégiában élő magyar származású tanár figyelt fel, és ő juttatta el a kézirat egy másolatát Magyarországra is.
A világon elsőként a budapesti Vígszínház készít Aronsen regényéből színpadi adaptációt, Bodó Viktor rendezésében. A bemutató 2024 decemberében lesz volt. A magyar színpadi változatot Kovács Krisztina és Róbert Júlia írják."
Délután ezt újra elolvastam, hogy lássam, mire is számítsak és hát... na. :)
... az első rész olyan abszurd volt, hogy sokakon azt éreztem, hogy nagyon nevetnének, de valahogy maguk se akarják elhinni, hogy most tényleg...?! 😉🤗😅🙈
Tőlem balra decens idős hármas, tőlem jobbra nagyon szimpi fiatal pár (velük kb azonos reakcióink voltak, és még köszöntek is, amikor beengedtem őket... 😲
Ötvös Andris megint megőrült, kisAti megint meglepett, elképesztő, mit tud!! 😲🤗🫠
Orosz Ákossal mindig gondban vagyok, mert a hangja nem illik a külsejéhez, illetve fordítva. Nagy-Kálózy Eszter mit sírt és veszekedett szegény, Radnay Csilla is tök jó volt megint.
Mindenki kikészült a végére... sajnálom, hogy messze ültem a mimikák miatt, de ennyi veréstől, ordítástól és vértől lehet, hogy behánytam volna... már elnézést... 🙈😅
Egyébként tényleg kikapcsolt, izgultam, hogy mi lesz ebből, egyszerre kell nevetni és amúgy ordítani az egész életen valahogy...
Nagyon egyedi volt a tapsrend is,fú, elképesztő volt az egész. 👏🎭
Mindenki nagyon jó volt, a végére már nem is tűnt olyan soknak az a rengeteg szereplő.
....de hogy ebből hogy mosakodnak ki... és alszanak egy jót, hát nem tudom... én magam is/se... mondtam, hogy durva hetet nyomok... 🙈😲
... az ilyenfajta társulati játék élményét minden színész meg kellene élje és tapasztalja... ezt is nagyon szeretem a Vígben!