"Az életre való nyitottság néha azt jelenti, hogy el kell fordulnunk azoktól a dolgoktól, amelyek nem tesznek jót nekünk. Ilyenkor semmi sem szolgál minket jobban, mint egy kedves, de határozott „köszönöm, nem”.

Édesanyám tökéletesen értette ezt az elvet. Margaret és én már idős hölgyek voltunk, amikor egy nap egymásra nézve észrevettük, hogy beszéd közben viccesen gesztikulálunk a kezünkkel. Finoman magunk elé emeljük a kezünket tenyérrel felfelé, az ujjakat lazán tartva. Azután elkezdünk hullámzó mozdulatokat tenni a kezünkkel, mintha virágszirmokat szórnánk az alattunk lévő folyóba. Mi a szösz lehet ez? – csodálkoztunk. Kitől ered ez a mozdulat?

Aztán egyszerre jutott az eszünkbe: anyánk csinálta ezt. Ő volt az, aki így intett a kezével, és azt mondta, 'Kutch par wa nay', ami hindu nyelven azt jelenti: 'Nem számít'. Így tanított minket az elengedésre. Számára ez egy természetes mozdulat volt. Ez tette lehetővé számára a hatalmas kihívásokkal való szembenézést anélkül, hogy beengedte volna őket a lénye mélyére; elengedte azt, ami nem működött, újra arra fordította a figyelmét, ami fontos volt a számára, és továbblépett. Anyám soha nem volt durva vagy érzéketlen; mélyen együttérző volt. Ugyanakkor fontos feladata volt a világban, és a kutch par wa nay elve tette lehetővé számára, hogy ezt a feladatot teljesítse.

Életem során én is nagyon hasznosnak találtam ezt a gyakorlatot. Amikor felismertem, hogy valami nem szolgál engem, leengedtem a kezem, kinyitottam a tenyeremet, és egy lágy mozdulattal jeleztem az elengedést. Nagyon sok erőt ad az a tudat, hogy amikor valami közeledik felém, én döntöm el, beengedem-e az életembe. És ha ez valami olyasmi, amit nem szeretnék, tudatosan visszaküldhetem azt az energiát oda, ahonnan jött."

Dr. Gladys McGarey: A jól megélt élet - A minden életkorban megtapasztalható egészség és boldogság hat titka egy 103 éves orvostól