"Útvesztő minden út"

Hosszú idő után tájolni voltunk, Kecskemétre mentünk Elisabeth (Lilla) nézőbe... és de jól tettük! 
Volt macera, mert ez otthoni hétvége lett volna, más miatt is variáltam, és ez volt az egyetlen hétvégi és délutáni előadása már csak Lillának, tehát igazából nem volt mire várni tovább és valahogy annyira egyértelmű volt, hogy menni kell és nézni kell. :)
Kecskemét egy régi szerelem, sok-sok szép emlék fűződik hozzá, két nagyon szép, de eltérő Adagio koncert, Nyomorultak előadás(ok?) és most ez is.


Előzetesben - miután ezt az interjút megnéztem - nem 'mertem' semmit elolvasni, sem megnézi: Lilla-interjú Kicsit már majdnem aggódtam, mert amikor mostanában azt mondják, hogy legyek nyitott, én inkább bezárok, mert az gyakran (majdnem mindig) azt jelenti, hogy találjam ki, mire gondolt volna a rendező és valami nagyon kifordított dolog következik. Ennek fényében izgultam... (kár volt :) ) Egyébként most újranézve az interjút, teljesen egyértelművé vált, hogy hol mire gondolt...
Most, még a poszt előtt megnéztem, hogy mit mond a rendező, érdemes ezzel indítani, főleg azoknak, akik még nem látták az előadást: Vajk- a darabról Az van, hogy Vajk egyre jobb, amióta egymás után látom a remek rendezéseit, kezdek fanná válni ;) Tényleg sajátos (jó értelemben vett) ritmusra rendez (és ír), minden takra pontosan a helyén van és működik. És még érteni is lehet.
Ezt az előadást láttam még elég korán, amikor színházazni kezdtem Pesten a 2000-es évek elején... (pedig az nem is az első bemutató volt még) Emlékszem és mindig meg fog maradni, ahogy SzPSz megbűvölt az előadás elején, akkor még JanzaK is kezdő-küzdő Elisabeth volt, Lillát pedig alig lehetett kifogni, főleg hogy Németh Attila volt a (borzalmas) Halál-ja... Aztán egy darabig nem volt, majd újra játszották, kicsit leporolták, de nekem ugyanolyannak tűnt, jött új Elisabeth és jött új Halál is, pl. Homonnay Zsoci. És jó is volt. Amit az akkori rendezés megkívánt, mind hozta, amit kellett. És működött is. Amit ma kaptam, arra nem számítottam. Nagyon tiszta, érhető előadást kaptunk. A mostanra haknikon agyoncsépeltté vált nagy dalok visszakerültek a méltó helyükre az előadásba és majdnem elfeledett további remek dalok is újra felcsengtek. 
Ennyi év után egyre jobban érzem és értékelem amikor egy-egy előadást más módon látok újra, mint ahogy ezt az előadást is, más rendezői szemmel vetítve. Persze én is másabb lettem, nagyon sokat láttam ennyi idő alatt és én is lehet, hogy másabb dolgokra is vágyom, már nem annyira elég, ha csak nagyot szól és a dalok megmentik az egészet... De remek volt látni, hogy azzal, hogy egy-egy dalnak némelyik sora vagy része máshol kapott törést, vagy máshol vált hangsúlyosabbá, ilyen módon hogy kerültek máshova a súlypontok. Ott ültem és csak azt éreztem, hogy egyre nagyobb a tragédia, az egész egy tragédia és robogunk bele a végbe. Az egész egy tragédia onnan, hogy Helené nem választódik ki.
Azért egy vidéki színház alapvetően prózára van berendezkedve prózai színészekkel, akik szükség esetén elénekelnek ezt vagy azt. Ha megnézzük a színlapot, nincs telezsúfolva 'sztárokkal'. Aztán jöttek a nagy meglepetések. :)
A Halál (Koltai-Nagy Balázs) és Rudolf is fiatal, pár éve végzett színészek és ebből semmit nem érezni, csak az oltári nagy játékot. Úgy nagy játékot, hogy nem szakad bele a színész és nem kín nézni. A Haláltól az első pillanattól a borzongás kapott el és rögtön megnyugodtam, és kíváncsivá váltam, hogy vajon hova jutunk el innen 6-ig. :) Úgy tűnt elő a semmiből pokoli eleganciával sármmal (pedig nem egy jó arcú színész) és pontos jelenléttel, hogy téboly! Olyan hűvösen és légiesen jött és ment (vonult), uralt, hogy káprázat! Ide linkelem amit ő mond a darab kapcsán: Halál-interjú Csodálatos sminkje volt és végre nem egy nagy fekete uszályban létező karakter, hanem merész módon fehérben volt. Végig. Nagyon szerethető volt, tényleg eléri, hogy vágyjon a földi léten túlra az ember. Egyébként még mindig meglep, hogy Halálnak nem 'sztár't választott Vajk és nem is kettőzte le. Persze, nyilván látta már őt és belelátta... Olyan jól működtek a dalai, a duettek is, hogy úh, de szeretné még újra látni-hallani.
Rudolf végre nagyobb szerepet kapott, már a gyerek Rudolf is. Egészen hátborzongató, ahogy a gyerek Rudolf fegyvert kap a kezébe - nem egyszer -, jó megoldás, hogy az előadáson túl is behoznak elemeket, így kicsit mintha átnéznénk másik előadásokba is (Rudolf). Ez a srác  - Varga Huszti Máté - első pillanattól jól hozta annak a feszültségét, drámáját, ami ezzel a szerencsétlennel történik. Szinte az ő jelmeze tetszett legjobban. És van erő és tűz a srácban, még nagyon sokat szeretném látni, nagyon fiatal és nagyon tehetséges. A Halállal való duettjei is egész máshogy történtek, mint a megszokottak voltak, közben meg annyira nyilvánvaló,  hogy így kell lenniük ezeknek.
Elisabeth(ek). Nagyon jó elgondolással kettévette Vajk a fiatalabb és idősebb, érettebb Elisabeth-et, utólag belegondolva, nem is értem hogy lehetett ez korábban máshogy. Gyopárka volt ma a fiatalabb, akit az utóbbi időben több előadásban is láttam, sokat látjuk még. Gyopárka- interjú (egyébként húzzák-vonják, vetkőztetik szegény lányt nem keveset, de nagyon szépen csinálja) Azt hittem, hogy sokkal hamarabb lesz a váltás és amikor a nagy dalt is elkezdte, nagyon meglepődtem, hogy jé, még ez sem Lilláé...? Aztán ahogy mentünk bele a dalba és a drámába, egyszer csak teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy hopp - most lesz A váltás. És azt is milyen jó ritmusban kapták el, semmi erőszakosság nem volt benne, pedig ez a belépőnek nem lehet egyszerű. Dal közepén megjelenni és felütéssel indítani.... a másiknak meg eltűnni a dráma közepén... 
Lilla csodálatos Elisabeth volt, már tényleg egy érettebb Elisabeth, mint amikor korábban láttam tőle... és amit ilyen fiatal színésznőknél még nem láttam, ahogy megjelent a színpadon és kitört a taps - pedig akkor még csak bejött - ...  én meg elsírtam magam, mert olyan szépen jött és olyan szépen énekelt... Mély fájdalom, ami kettejük között történik a császárral, vagy ahogy nem áll Rudolf mellé... és amikor bekövetkezik a tragédia, úgy sírt, amit tőle még nem láttam színpadon. Mélyen megrázó volt az egész és onnan végképp nem volt megállás. 
Amire ennek kapcsán még kíváncsi voltam, hogy vajon a két szerelmes férfinál - Halál és a Császár - lehet-e érezni, hogy már másik nő van igazából előtte. És itt sem volt törés! hűűű!!!
Ferenc József szegény egy lúzer ebben az előadásban, gyenge erejű mint a harmat, a végére az ember már egyre jobban szánja. F. József
A kedves mama pedig, háááát... végre nem egy tipikus figura jött, hanem egy jégkirálynő, aki nem pusztán szemétkedő anyós, hanem annál sokkal több. Itt végre őt is láttuk egy íven át és megöregedni, meghalni is. Zsófi főhercegné - interjú
Lucheni.! Húúúha, végig a színen volt gyakorlatilag, a nagy mesélő és eddig nem tűnt fel, hogy mennyi szerepe van, ami most így végiggondolva abszolút végig ott van, hiszen ott is kell lennie. Mekkorákat énekelt, mekkorát játszott, lubickolt Szemenyei János.... wooow... várom vele is az interjút ennek kapcsán. Remek szerep neki!

A lényeg, nagyon-nagyon jót tájoltunk! Sok jó ötlet volt benne (az egész földszintre lekúszó fátyol-uszály - ami aztánmég többször visszatért így-úgy -; a Halál-találkozások, a díszlet-jelmez szépsége és jelzései), egy csomó dolog még eszembe se jut így hirtelen. A város kedves és a színház gyönyörű. Veréb Tomival mondhatnám, hogy kétszer futottunk össze, valójában egyszer láttuk a városban és egyszer elhaladt mellettünk a lépcsőn. Szilvesztert láttam a földszintre bemenni, a szünetben meg valamit nagyon beszélt a feleségének - miközben cigiztek khm...! - az érdekes az, hogy nem azt láttam, hogy el van ájulva... Láttam régi fórumos ismerőst is és a WC-ben nem egy volt B8-tagba botlottunk? Szóval ez történt ma délután. 
Nem biztos, hogy még nem fogok erre visszatérni valahogy, mert nagyon meghatározó volt látni.
Szóval: nagy-nagy gratula ma Mindenkinek! :)

Mai képek: https://photos.app.goo.gl/rHG364rLvSiLec2i7