Nosztalgia színház - Menyasszonytánc

Nem olyan régen felújították ezt az előadást, de nekem a régi, az első annyira kedves volt és sokat adott, hogy ódzkodom tőle még nagyon. Aztán megtaláltam azt az írást, amit akkor írtam, amikor először láttam. Dátum nincs rajta, de az tudom, hogy 2006. március 17-én volt a bemutatója a Tavaszi Fesztivál keretén belül.

Nagyon jó zenéje van, nagyon fülbemászó is, ha belefutok még mindig elvarázsol.

Mutatom a tangót: 

Ha valaki kedvet kapott, itt meg tudja nézni az egyik előadást 2011-ből - persze nem olyan, mintha - de... ;) https://www.youtube.com/watch?v=SAkEzLYc5Oc&t=1s

Vágás, húzás nélkül idemásolom a 2006-os élményeimet:

Az egész történet kb. 2 hónapja kezdődhetett, amikor valakim egyik előadás után hazafelé a hideg éjszakában megkérdezte: „Berno, nem kell egy jegy a Menyasszonytáncra?” Akkoriban nem nagyon jártam az Operettbe így gőzöm nem volt, hogy már árulják a jegyeket, meg ilyesmi, azt tudtam nagyjából, hogy mikor van a premier és hogy Ágónk végre főszerepet kapott. És mivel hát premier, Ágó és 2. sor, gondoltam miért ne?  aztán egyre jobban vártam, sokat beszéltünk már a Menyasszonyról, hogy vajon milyen lesz, ki mit hogyan mitől meddig, aztán már láttuk a képeket a sajtós próbáról, és mire péntek este lett, már alig bírtam magammal.
Az előtér gyönyörű virágkompozíciókkal volt tele, méterenként kb. az ember ismerőst látott és mire beültünk már kész voltam… A Mindhalálig cd-ről ismertem Rózsi dalát, az nagy kedvenc volt első hallásra, a klezmerhez pedig erősen szoktattam magamat…
Aztán elmúlt a 7 óra, megjött kedvenc karmesterem és elkezdődött az este… tele izgalommal és kíváncsisággal ültünk és figyeltünk. Az első nagyjelenetnél mindenki a színpadon van, az ember azt sem tudja, hova nézzen, kit figyeljen… aztán szépen elkezdődik, megjön Herskovich bácsi, „képberakja” a nézőket és máris csüngök…  Rózsi és András gyönyörűek, képesek elhitetni velem, hogy valóban szeretik egymást. Kezdek értetlen lenni, hogy miért akkora baj, hogy lelenc szegény lány… Közben rájövök, hogy persze, akkor azért még nagyon figyeltek arra, hogy a társadalmi rangok hogy is vannak… kezd megszakadni értük a szívem.
Szendy Szilvi tüneményes Janka, nagyon csúcs volt egész végig.
Majzik néni (asszem így hívják) csuda pofa, telibe találta a karaktert, nem tudom levenni a szemem róla.
András dacol, keményen összeveszik az apával (Dézsy Sz. G.), és énekel egy gyönyörű dalt… bevonul katonának *jólenneújrahallani*
Közben azért már látjuk Jonelt, félelmetes ahogy Szilveszter megjelenik a színen…
Aztán jön a bolond lány- Terus, akit gyűlölök már az első lépésénél, és már akkor sejteni lehetne akár, ha nem lennék olyan elvarázsolt, hogy ez még sokat kavar majd…
Blum néni édes nagyon – Molnár Piroska - , nagyon ott van, a poénokat olyan finoman dobja oda, hogy az annál nagyobbat csattan…  A három teázós hölggyel aztán dobnak egy olyan dalt, hogy az emberek a dal második felétől keményen tapsolnak és erős késztetést érzek egy állótapsra már akkor… és te jó ég, látom az arcukon, hogy nagyon-nagyon élvezik, BOLDOGOK! Ránézek karmesteremre, látom, hogy ropja lent ő is a táncot, hihetetlen volt ez a kép így együtt… Itt már érzem, hogy hajnalig tudnék maradni…
Blum úr a kép mögött, nem semmi… - és ahogy finoman sejtetik – később látni is lehet – az asszonyságok jól megvagdossák a képet… annak a dalnak különben a szövege nagyon is érdekes…
Rózsi hányattatása megkezdődik, Bluméknál nem fogadja be a társaság, sajnálom szegényt nagyon, a leányzó egyszerűsége itt annyira bájos, hogy az ember szíve belezsibbad…
A két papon jót mosolygok, Faragó András oltári, még Jantyik Csaba is tetszik, pedig őt nem szeretem, mert nagyon egyformának látom mindenben… főleg a biciklis rész tetszik…
Herskovics bácsi továbbra is nagyon tud, figyeltétek, amikor tényleg kiissza az üveg tartalmát és ad utána egy „effektet”?
A díszlet nagyon jól szolgálja a darabot, és a maga egyszerűségével (hol egyik fele a szín, hol a másik, időnként még erdőt is eresztenek le)! Nagyon szép, jól hozza a kor hangulatát, legalábbis én ilyennek tudnám elképzelni… - a ruhákat szintén
Jön Kiskero is – Dávid – és dob olyan egy táncot (és még többet is), hogy felsikítok…
Az a srác erre termett, és akárhogy is nézzük, a vér ugye nem válik vízzé…
Andrásunk ekkor már szenved, nagyon szenved, rongyos, koszos, véres. Megszöknek, elbújnak a pincében, és basszus milyen ötletes, hogy lemennek a pincévé változó zenekari árokba!!!
Jonel közben egyre vadul, szereti Rózsit, őt meg Terus (mármint az őrmestert).
A nagy jelenetem, amikor Rózsi elmegy az őrmesterhez, hogy feláldozza magát, hogy mentse Andrást… Félelmetes, levegőt már nem is veszek… Itt ekkor nagyon szeretem Terust, mert elköpi magát (színen kívül féltékenységből) András apjának, aki épp időben érkezik és megmenti a lányt… milyen érdekes, hogy mivel ő nem fogadta el, hogy András elvegye Rózsit, András ezért állt be katonának, megszökik, üldözik, stb… végül mégis ő menti meg fia szerelmét a megaláztatástól…
Jonel dalszövege ismét szuper (Éljen Miklós Tibi!!!)
Végül aztán Jonel minden őrültségének Terus lesz az áldozata.
Van egy nagy csavar – fura is, ugye szegény Rózsi az egész egyházon átvonul a darab alatt, katolikusból zsidó lesz, közben kiderül, hogy eredetileg református… na mindegy…
Egyébként nagyon kedves, ahogy Herskovics próbálja vele az alapelveket megtanítani a kocsma falán… 
Nagyon klassz volt és bár én kicsit eleinte még nagy izgalmakat éreztem a színészeken, de hát érhető, hiszen hosszú hetek óta erre készültek, azért közben már nagyon felszabadultak és hitelesek voltak.
Külön kiemelném a szoprán-áriázó leányzót, gyönyörű volt!!!
A végén sajnáltam, hogy el kell jönnöm, nehéz ilyenkor hazaindulni. Bennem volt a ritmus, a dallam, sokáig nem eresztett még el…
Most pedig azon gondolkozom, mikor nézem meg újra…