Kv
Frei Tamás kávé-élménye Braziliában
Olyan volt mintha krumplit sütöttek volna benne. Tepsiszerű fémrács, hosszú markolattal. A balatoni büfékben ilyennel szokták a krumplit sütni a forró olajban. Rióban viszont kávéscsészéket tartottak benne és a rácsot nem olajba tették, hanem csak forrásban lévő vízbe. A kis sarki kávézóban a lány elmosta a vastag, vajszínű cserépcsészéket, fejjel lefelé beállította őket a fémrácsba, és aztán az egészet szép finoman beleengedte az alulról fűtött, forrásban lévő, bugyborékoló mosogatóvízbe. Aztán úgy hagyta…
„Önök magyarok?”- kérdezte tőlem a csinos kávéslány, miközben átnyújtotta a kávét nekünk. „Hallom, hogy magyarul beszélnek”. Hát igen, mi, a stáb tagjai magyarul, de ő? Ő honnan tud magyarul? „Hát én egyszerűen csak itt ragadtam” –mondta a lány és elmosolyodott, de nem nekünk szánva a mosolyt, hanem érezhetően valami régi történetnek, aminek a végén „itt ragadt”...
Pár éve Rióban nyaralt a barátjával és összevesztek. Miközben a srác a fürdőszobából borotválkozás közben kiabált vele, ő összecsomagolt, fogta az útlevelét és „távozott”. Mármint a szállodaszobából… A barátja csak az ajtócsapódást hallotta. Aztán Ági, mert így hívták a lányt, kilépett a szállodából a Copacabana strandjára és a napba nézve eldöntötte, hogy jobbra megy. Mehetett volna balra is, de jobbra valahogy érdekesebbnek tűnt. Ilyen lány volt… Megérzései vezették.. Estig csatangolt, aztán amikor a naplementét végignézte, úgy döntött, hogy Rióban marad. Miért is ne? A naplemente olyan szép volt.. Másnap vett egy újságot, megnézte az álláshirdetéseket, persze csak silabizálgatta őket, mert akkor még nem tudott portugálul, és végül beállt kávét főzni. Azóta is ezt csinálja. Otthon, Budapesten főiskolára járt, de itt kávét főz..
Aztán rászokott a brazil fiúkra, de csak a strandon a szörfösökre, mert azok olyan barnák, sportosak és napszítták… „A bőrük is másmilyen , egyáltalán nem olyan, mint otthon a pesti fiuknak” -mondta megint mosolyogva és kicsit magyarázkodva, de megint nem nekünk szánva a mosolyt, hanem valószínűleg valamelyik „kalandjának”...
A hozzám hasonló „szervezett” ember ezt persze első hallásra nem érti. Miként lehet félbehagyni főiskolát, hogy lehet a „szellemi életre” készülve hirtelen kávéfőző gép mellett ragadni évekre, ráadásul úgy, hogy közben élvezi is... Ez volt akkor a legfurcsább! Hogy élvezte a kávéfőzést.. (azóta persze már értem és remélem, hogy ebben a kávéházban minden vendég megérzi majd.. Kávét főzni szórakozás, alkotás és kikapcsolódás!)
De akkor, pár évvel ezelőtt még csodálkoztam Ágin.. Miért maradt Rióban, amikor otthon, Magyarországon van a család, talán még barátok is.. Miként lehet érzelmekkel, „hirtelen felindulásból” élni és nem kiszámíthatóan, „ésszel”?
Hát jól. Jól lehet, mert Ági kiválóan érezte magát. Ha majd megunja, hazamegy. Ha majd úgy érzi.. Lehet, hogy kávézót nyit, mert mi Magyarországon nem is tudjuk milyen finom a brazil kávé. Mármint a brazilosan készített kávé…
Rióban ugye minden a csészénél kezdődik, a fémrácsban. Ha valaki kávét kért, akkor Ági a csészét hosszú fémcsipesszel vette ki a vízből. Amint a cserépcsészét kiemelte a forró mosogatóvízből, a levegő azonnal megszárította. A csésze tűz forró volt, de mégis száraz, és mivel vastag égetett cserépből készült, sokáig tartotta a meleget. A gőzölgő eszpresszót ebbe töltötték és a vendégek már itták is. Én meg közben nem tudtam eldönteni, hogy vajon mi éghet jobban: a kezük a csészétől vagy a nyelvük a kávétól?
Persze valójában nem is eszpresszót ittak, hanem latinosan főzött tejeskávét. Hivatalosan Mexikói Tejeskávénak kellett volna hívni, (nálunk így szerepel a Kávélapon) mert eredetileg Mexikóban „találták” ki, onnan terjedt szét Közép- és Dél-Amerikában. Olyan kevés kávé mintha eszpresszó lenne, de nem olyan sötétre pörkölt szemekből, mint az olasz eszpresszó. Gőzölés nélkül, cukorral együtt melegített forró tejet adnak hozzá.
„De mégis mennyi cukrot kell beletenni?” -kérdeztem Ágitól, amikor láttam, hogy csak úgy „nagyjából” méri ki a cukrot hozzá, nem pontosan..
„Érzésből!” -mondta mosolyogva…
forrás: https://www.facebook.com/cafefrei/posts/814598178595034