A felső 1 %


Frei Tamás hivatalos oldala

Azzal az ominózus 20 millió dolláros esküvővel kezdődött. Az italokra fecsérelt milliárdokkal. Mármint ha forintban számoljuk. A Forma–1 irányítója, Bernie Ecclestone három évvel ezelőtt ennyit költött a lánya esküvőjére.
A nyugati világ épp akkor vergődött a máig sem kihevert gazdasági válság legmélyebb pontján. Tízmilliók vesztették el az állásukat, a házukat, a stabil, kiszámítható életüket. És akkor a felső egy százalék ész nélkül költi a pénzt, lásd Ecclestone lánya.
Körülbelül ezért és így csámcsogott a média a pazar esküvő részletein. Nagyjából egy időben azzal, hogy a világ egyre több pontjáról érkezett egyre több hír a szakadásról, ahogy a mostani válság tovább növelte a távolságot gazdagok és szegények között.
Teszem hozzá, Magyarországon is.
Mostanra könyvek, elemzések és felmérések tucatjai értenek egyet abban, hogy véget ért a második világháború utáni korszak „egyenlősdije”. A 21. századi világ visszatér a 19. század társadalmi szerkezetéhez. A gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, az örökölt vagyon dominanciája erősödik, miközben a szegények tovább szegényednek. A középosztály pedig olvadóban.
Pár nappal ezelőtt jelent meg az ENSZ fejlesztési intézetének a tanulmánya arról, hogy megfordult az évtizedek óta tartó világtrend. 1981 óta folyamatosan csökkent a szegénységi küszöb alatt élők száma, annak dacára, hogy egyre többen lettünk a Földön. De ez a folyamat most megállt, sőt, a visszájára fordult. A „törékeny középosztály”, ezt a kifejezést használja az ENSZ arra a 2,8 milliárd emberre, aki a napi 2 dolláros, vagyis 450 forintos élet mezsgyéjén vergődik.
Ez az éhhalál környéke, az éppen-csak-élet lidérce. De egy lépcsővel feljebb, a kicsit-több szakadéka is ijesztően mélyül, hiszen minden drágul. Az infláció most már évek óta emberek milliárdjait bilincseli a napi 10 dollár, vagyis 2200 forint szűkösségébe.
Az Amerikából továbbhömpölygő gazdasági válság az elmúlt öt évben a Föld lakosságának a kétharmadát, csaknem ötmilliárd embert szorított vagy tartott ebben a halmazban, vagyis a napi 10 dolláros megélhetési küszöb alatt. Az havi 65 ezer forint.
Szakad a világ, és szakad Magyarország is. Ez nem a Nyugat válsága, mondják a bölcsek, ez ennél sokkal többről szól.
Közben pedig a tévé, az internet és a telekommunikáció a Föld minden pontjára elviszi a dúsgazdagok irritáló viselkedését. A felső egy százalék egy százalékának a túlkapásait. Az esküvők, 90 millió dolláros festmények, óriásjachtok, a légkondicionált raktárakban őrzött autógyűjtemények és a csak pár hétig használt városi paloták értelmetlen ürességének a pökhendiségét.
Most éppen New York őrületét. Ahogy a Central Park környékén hajszálvékony épületek kúsznak a magasba. A felső egy százalék egy százalékának a tűlakásai. Először Londonban kaptak rá az orosz, kínai és arab milliárdosok. A One Hyde Park forintban számolva 30 milliárdba kerülő apartmanjainak az elzártságára. Aztán Hongkongban megépült az Opus, most pedig Amerikában karcolják a felhőt a magánliftes, egész emeletet elfoglaló, körpanorámás üveglakások. Hogy a privátrepülővel furikázó dúsgazdagok több száz méter magasról, biztonságos üvegbuborékokból nézhessenek le az utcán hömpölygő hangyákra.
Lemerészkednek majd egyáltalán?
Azzal az ominózus 20 millió dolláros esküvővel kezdődött. Az italokra fecsérelt milliárdokkal. Mármint ha forintban számoljuk. A Forma–1 irányítója, Bernie Ecclestone három évvel ezelőtt ennyit költött a lánya esküvőjére.

A nyugati világ épp akkor vergődött a máig sem kihevert gazdasági válság legmélyebb pontján. Tízmilliók vesztették el az állásukat, a házukat, a stabil, kiszámítható életüket. És akkor a felső egy százalék ész nélkül költi a pénzt, lásd Ecclestone lánya. 

Körülbelül ezért és így csámcsogott a média a pazar esküvő részletein. Nagyjából egy időben azzal, hogy a világ egyre több pontjáról érkezett egyre több hír a szakadásról, ahogy a mostani válság tovább növelte a távolságot gazdagok és szegények között. 

Teszem hozzá, Magyarországon is. 

Mostanra könyvek, elemzések és felmérések tucatjai értenek egyet abban, hogy véget ért a második világháború utáni korszak „egyenlősdije”. A 21. századi világ visszatér a 19. század társadalmi szerkezetéhez. A gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, az örökölt vagyon dominanciája erősödik, miközben a szegények tovább szegényednek. A középosztály pedig olvadóban.

Pár nappal ezelőtt jelent meg az ENSZ fejlesztési intézetének a tanulmánya arról, hogy megfordult az évtizedek óta tartó világtrend. 1981 óta folyamatosan csökkent a szegénységi küszöb alatt élők száma, annak dacára, hogy egyre többen lettünk a Földön. De ez a folyamat most megállt, sőt, a visszájára fordult. A „törékeny középosztály”, ezt a kifejezést használja az ENSZ arra a 2,8 milliárd emberre, aki a napi 2 dolláros, vagyis 450 forintos élet mezsgyéjén vergődik.

Ez az éhhalál környéke, az éppen-csak-élet lidérce. De egy lépcsővel feljebb, a kicsit-több szakadéka is ijesztően mélyül, hiszen minden drágul. Az infláció most már évek óta emberek milliárdjait bilincseli a napi 10 dollár, vagyis 2200 forint szűkösségébe. 

Az Amerikából továbbhömpölygő gazdasági válság az elmúlt öt évben a Föld lakosságának a kétharmadát, csaknem ötmilliárd embert szorított vagy tartott ebben a halmazban, vagyis a napi 10 dolláros megélhetési küszöb alatt. Az havi 65 ezer forint.

Szakad a világ, és szakad Magyarország is. Ez nem a Nyugat válsága, mondják a bölcsek, ez ennél sokkal többről szól. 

Közben pedig a tévé, az internet és a telekommunikáció a Föld minden pontjára elviszi a dúsgazdagok irritáló viselkedését. A felső egy százalék egy százalékának a túlkapásait. Az esküvők, 90 millió dolláros festmények, óriásjachtok, a légkondicionált raktárakban őrzött autógyűjtemények és a csak pár hétig használt városi paloták értelmetlen ürességének a pökhendiségét.

Most éppen New York őrületét. Ahogy a Central Park környékén hajszálvékony épületek kúsznak a magasba. A felső egy százalék egy százalékának a tűlakásai. Először Londonban kaptak rá az orosz, kínai és arab milliárdosok. A One Hyde Park forintban számolva 30 milliárdba kerülő apartmanjainak az elzártságára. Aztán Hongkongban megépült az Opus, most pedig Amerikában karcolják a felhőt a magánliftes, egész emeletet elfoglaló, körpanorámás üveglakások. Hogy a privátrepülővel furikázó dúsgazdagok több száz méter magasról, biztonságos üvegbuborékokból nézhessenek le az utcán hömpölygő hangyákra.

Lemerészkednek majd egyáltalán?