Most vagy soha!
A film, amiről már mindenkinek akkor (negatív) véleménye volt, amikor még senki nem látta. Többször felmerült bennem a kérdés, hogy vajon akkor is ennyire támadott film lett volna-e, ha nem ismert az alkotó csapat és főleg a költségvetés és rengeteg 'történész' is előkerült.
Korábban, a Petőfi-év kapcsán vártuk, azonban március 15-re akarták bemutatni, ezért ez most van. Nagyobb felhajtásra mentem volna szívem szerint, de időben mégsem stimmelt, ezért kinéztem egy átlag mozit viszonylag jobb időpontban és jobb hazajutást szem előtt tartva. Tudtam, hogy ezt nagyban szerettem volna látni és azt is, ha nem nézem meg most kokárdásan, akkor végül elmarad. (Moziban nem is tudom mikor voltam utoljára, bőven a pandémia előtt, az biztos.)
Volt aki miatt 'muszáj' is megnézzem, de tényleg érdekelt, sőt egyre jobban, ahogy jött a napja.
A filmnek van egy egészen aktív Facebook-oldala, érdemes ott körülnézni: https://www.facebook.com/mostvagysohafilm
Akire legkíváncsibb voltam nyilván Petőfin és Szendrey Júlián kívül:
Emich Gusztáv: https://hu.wikipedia.org/wiki/Emich_Guszt%C3%A1v_(nyomd%C3%A1sz)
Sok jó interjú jelent meg színészekkel, amit érdemes olvasni.
...és akkor a filmről (kritikát nem olvastam el előre és nem is fogom, egyelőre biztosan nem): rám nagyon erősen hatott....onnan, hogy Petőfi először elszavalta a Nemzeti dalt, elsírtam magam... nagy ereje volt és ahogy az ember belegondol, hogy azért mi történt ott egy nap alatt, beleborzongani...ahogy felkerült az első kokárda... a zene csak úgy vitt, egy pisszenés sem volt, majdnem tele volt pedig a terem, mellettem ugyan sutyorogtak egymással, de egyszer csak azt látom, hogy balról a csajszik Wikipédiaztak, hogy ki kivel van... őket egyértelműen Fehér Tibor vitte be a moziba... mellettem idősek ültek, ott a néni folyton eltakarta a szemét.
Az akció nekem is már majdnem sok volt (és nyomasztóan sötét volt néha), főleg Júlia kínzása és néhány dolog idegennek tűnhetett akkor, de színházi rendezéseknél is már máshogy van egy klasszikus megrendezése, ezek mostanában már nem igazán zavarnak, ha amúgy tetszik. Persze, tudjuk, hogy kell a szerelmi szál is - talán felnagyítva is - DE nagyon sok szép pillanat volt benne, többször a kokárdára kellett tegyem a tenyerem, mert kapcsolódni akartam és közben éreztem a kokárda alatt dobogó szívemet, a magyar szívemet... nekem már szabadon rendelkezésemre áll mindaz, amiért ezek a fiatalok megküzdve kiálltak... közben arra is gondoltam, mennyire odaadnék egyszer egy sk b kokárdát az én Petőfimnek...
Végig izgultam a filmet, ami vállaltan kalandfilm, pedig hát tudni lehetett, hogy mi lesz a vége.
A zenéje nagyon tetszik, gyönyörűen szól, rá is kerestem itthon, hogy vajon meg tudom-e hallgatni, naná, a Spotify-on ott van a teljes album és nagyon jót találtam a YouTube-on is, 35 dal!: https://www.youtube.com/watch?v=LW2y-b5EiwQ
A végén már nagyon megkínzottan csak ültem ott és úgy éreztem, hogy ez egy nagy tapsot érdemelne... és akkor elkezdődött egy bátortalan taps valahonnan és egyre többen csatlakoztunk... Aztán csak ült a 70 % tovább és nézte az óriási stáblistát, ahogy peregtek a nevek előttünk. Külön tetszett, hogy még a zenekaron belül a zenészek is névszerint hangszerrel együtt szerepeltek a listán.
Nem tudom, nem kritizálnám agyon a filmet, sőt, még szerintem egyszer megnézem majd, persze én is találhatnék benne hibákat vagy érdekes-furcsa dolgokat, ha keresnék, de inkább arra koncentrálok, hogy ez létrejött, sok embernek nagyon sok munkája volt ebben, sőt rengeteg, szépen végigviszi a történéseket, érthető és megismerhetjük ezeket a fiatalembereket és engem tényleg nagyon megérintett. Nekem tetszett, én így érzem ezt magamban. Némelyik főszereplő színészt korábban nem ismertem vagy nem láttam semmiben, a Petőfit játszó Berettyán Nándort szerintem meg fogom még nézni valamiben, kíváncsi vagyok, hogy mit tud még. Nekem jól hozta azt a Petőfit, amit elém akartak tenni, bátor volt és a többiek mentek vele, voltak olyan mimikái, apró szemrezdülései, ami után aztán tettek következtek. Szendrey Júliát játszó Mosolygó Sára szuper volt, elképesztő, tök hülye módon az futott át a fejemen, hogy nem lepődnék meg, ha a Júlia név miatta lenne kicsit most népszerűbb és nem Shakespeare Júliája miatt, de hülyeség ez így, tudom, de mégis. :)
Egyetlen szöveges - közös - dal van benne, az is megindított, ahogy egy elkezdi...
Hány ponton meghátrálhattak volna, hányszor feladhatták volna... (az egyik legerősebb: ... ér nekünk ennyit Táncsics? - még annál is többet...
A jó és gonosz összecsapása, van benne karakterfejlődés is, a jó győz a rossz felett, stb, de ez mégiscsak egy film, vállaltan vannak fikciók is benne a korhűség megtartása mellett.
Szerintem nézzétek meg, nem a kritikák miatt, hanem hogy nektek mit üzen, mit ad nektek március 15...
Egy-két néznivaló:
Most vagy soha! - Kulisszatitkok az utóbbi évtizedek egyik leggrandiózusabb filmes vállalkozásáról
https://www.youtube.com/watch?v=pCRgLm1dJmU - ez egy éves riport, érdekes így nézni, sok mindent aláhúz, érdemes rászánni a 15 percet.
díszlettel kapcsolatban: https://www.youtube.com/watch?v=0dsb6Sj-adk
Rengeteg anyag található, csemegezzéteke ezeken kívül is.
Ha most nem otthoni hétvégém lenne, végigjárnám a helyszíneket, de a Nemzeti Múzeumba mindenképp el kell menjek mielőbb.