időzítés

Engem igazol és érdekes, hogy pont ma reggel jött velem szembe:

"Hogyan védhetjük meg a kamaszt önmagától? Sajnos azt kell mondanom, mindentől nem tudjuk megvédeni, mert tapasztalatokat kell szereznie, de egyes dolgokban egyértelmű határvonásra van szükség. Bármilyen lágy is a szülői szívünk, bizonyos kötöttségek mindenképpen szükségesek, mert parttalanná válhat a kíváncsi öntapasztalás. Az például, hogy a serdülő este adott idôre hazajöjjön, szükséges elvárás. Neki tudnia kell, hogy meddig mehet el, és ha áthágja a szabályokat, és nem tartja be az ígéretét, akkor azt is, hogy annak bizonyos következménye lesz. A szülők által felállított határ, bármennyire is lázadozik ellene a kamasz, biztonságérzetet ad. A biztonságérzet pedig az ember alapvető szükséglete – létszükséglet. Ha nincs semmilyen határ, mert a szülő azt mondja, menj, majd hazajössz, ha akarsz – más szavakkal: mindegy, hogy mit teszel az életeddel –, akkor a gyerek olyan lesz, mint a szélfútta levél, és nagyon veszélyes irányokba sodródhat. Olyan családi kultúrára van szükség, amely megadja a kellő szabadságot, ugyanakkor rögzít bizonyos szabályokat. Szülő és gyermeke között megegyezés köttetik, hogy mi az, ami belefér, és mi az, ami már nem. Miután ez megtörtént, fontos, hogy a szülô azt is kimondja: megbízom benned, mert tudom, hogy betartod az ígéretedet! Ki kell mondani még akkor is, ha egy picikét mocorog a szívünk az aggodalomtól, mert ennek nagyon erőteljes hatása van. Ugyanakkor tudnunk kell: mindenben csak annyit várhatunk, annyit kívánhatunk reálisan, amennyit mi, szülőként a mindennapi életben megvalósítunk, ami a mi családi morálunkban benne van." 

Prof. Dr. Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz